Néha játszom

Nem vagyok Marvel rajongó. Persze láttam a filmeket, olvastam pár képregényt, és bár kedvelem őket, de nem fújom kívülről az univerzum minden egyes részletét. Éppen ezért pont annyit tudok a Galaxis Őrzőiről amennyit a filmekben láttam, és bizony az sem ma volt, mert nem nézem meg újra és újra ha valamelyik csatorna leadja. Viszont a játékról minden sajtó úgy beszélt, hogy ezt érdemes kipróbálni, hogy 2021 játékfelhozatalának (tudom, gyenge volt) egyik kiemelkedőbb darabja. Game Pass-be került, hát akkor ugorjunk neki, mondtam magamban, és neki is ugrottunk, mármint csak képletesen (huh, szerintem az előző mondat elég szörnyűre sikerült, kb olyan, mint egy sulis fogalmazás) A fenti bekezdés csak azért született, hogy képbe helyezzen mindenkit, ne várjon se a filmekkel se a képregényekkel kapcsolatosan összehasonlítást. Ez egy játékélmény beszámoló lesz mindenféle összevetés nélkül.  Foglaljuk is gyorsan össze néhány vesszővel milyen játék a Marvel's Guardians of the Galaxy: akció j

Kezdem azt érezni, hogy én bizony szeretem ezeket a japán játékokat. (Van egyáltalán ilyen kategória?) Ugyanis imádtam a Yakuza első három felvonását. Odavoltam a Nier:Automata játékért. Mindegyikre jellemző, hogy mély nyomokat hagyott bennem, mind mesélt nekünk, és mind sok érzelemmel volt megtöltve. Meg persze volt bennük valami különös, valami, ami nagyon nem európai, valami nagyon más. Mindtől féltem, és mind levett a lábamról. Gondoltam mi baj történne, ha egy szintén valami nagyon más, valami furát kipróbálnék, amely a leírások alapján szintén nagyon erős a mesélésben. Hát, ha baj nem is történt, de bizony pont ezzel a meséléssel voltak fő gondjaim.  Nem, nem az esetleges logikai bukfencekre gondolok. Nem, nem arra, hogy ha mélységében szeretnénk átlátni a teljes történetet, akkor kétszer is neki kell futnunk a játéknak. Arra gondolok, hogy a játék úgy mesél a vele töltött órák felében, hogy passzív szereplő vagyok. Igen, passzív, igen a felében. Maga a játék pedig nem rövid. Aza