Történt az úgy, hogy már majdnem a jelenbe értünk, mielőtt a széria visszaugrott a nagyon távoli múltba annak érdekében, hogy megpróbáljon megújulni. Ugyan ezen a ponton még nem éltem át, hogy miként sikerült ez a megújulás, de azt határozottan tudom állítani, sikerült megélni, miként történt a zárás. A történet az ipari forradalom idején játszódik, ami bizony egyet jelent azzal, itt már nem templomtornyokat fogunk megmászni annak érdekében, hogy körbenézzünk az alattunk izgő-mozgó városra, hanem gyárkéményeket. London pedig bűzös, büdös, füstös és barna és jellegtelen. Mármint az elmúlt részek helyszíneihez képest. A város már túl modern, nem elég egzotikus. Jól példázza ezt az a rész, ahol beugrunk az első világháború idejére, és igazán nem találkozunk nagy változással. Ezzel el is mondtam az első fájdalmamat. Egyhangú világban kalandozunk, még ha ez a világ gyönyörűen tálalt is. Na, de lépjünk tovább a korszakon. Kapunk több újítást is. Az egyik, hogy immár egy testvérpár valamely