Néha elgondolkodom azon, hogy lehet velem van valami probléma. Vannak ugyanis azok a játékok, melyeket az egekbe magasztal a szaksajtó, egekbe magasztalnak a játékosok, aztán jön a bumm, azaz a nagy csalódás. A Batman trilógia első része is majdnem ilyen lett, aztán ráéreztem az ízére és nagyon kellemes játékélményt hátrahagyva cseréltem le a következő részre. Egyszerűen akartam a folytatást. Batman pedig elrugaszkodott, kitárta a szárnyait és… pofára esett. Én legalábbis biztosan. Pedig nem így kellett volna történnie, hiszen lett nekünk valódi nyílt világunk. És tényleg, a börtönként elkerített városrész hangulatos, kidolgozott. Nem túl nagy, de mégis elveszettnek érezzük majd magunkat benne. Ugyanis nem lesznek támpontjaink. Lehet, magam kényelmesedtem el (hiszen játékoslétem hajnalán közel sem jelölt mindent a tértkép, sőt magam rajzoltam a térképet nem egyszer – s nem is kétszer), mégis mára ez a nem mutatom meg neked a dolgokat, találd ki magadtól a dolgokat, nagyon zavaró tud l