Néha játszom

Te atya ég, mennyire imádtam a TIE Fighter-t. Képes voltam a játék miatt joystickre is beruházni. Persze ez sem ma volt… Ezt követően megpróbálkoztam az X-Wing-el és az X-Wing Alliance programokkal is, de ezekben már nem jött át annyira a varázs. Pontosan tudom, nem azért, mert ezek rossz játékok lettek volna. Nem. Azért, mert ezekben nem Birodalmi pilóta voltam. Van tehát némi alapja annak, hogy amikor sikerült hozzájutnom a Squadrons-hoz nagyon nagy kíváncsisággal ültem le a játék elé, immár kontrollerrel.  A játék a Star Wars Kánon része. Ciki, de például csak a végére esett le nekem, hogy Hera Syndulla a Lázadók animációs sorozatból igencsak központi szerepet játszik a történetben. A történetben, amely úgy gördül tovább, hogy mindkét oldalon végre kell hajtanunk missziókat. Hol Birodalmiként, hol pedig Lázadóként repülünk, így pattanunk át az X-Wing fülkéjéből a TIE gépek valamelyikébe.  A játék, ha nem is egy komoly szimulátor, de mindenképpen több annál, minthogy csak kergetjük a

Megmondom őszintén már nagyon hiányzott egy olyan FPS, amelyben csak megyünk előre, kapunk egy csomó szkriptelt eseményt, és maga a játék elmesél nekünk egy jópofa történtet. Nagyon jó a mostanában divatos nyílt világú akció, de valljuk be volt bája azoknak az időknek (és játékoknak), amelyek úgy akartak szórakoztatni, hogy bitre meg volt mondva mikor mi történik, nekünk meg csak az elénk tolt helyzetre kellett reagálni. Na erre pakolt rá annak idején a későbbi zombis játékokkal sikereket elérő fejlesztők, hogy az egészet történet vadnyugati környezetbe ágyazták. Amikor tucatjával elérhetők az elit kommandós vagy világháborús, vagy űrzsoldosos kalandok, igazán üde színfolt két pisztolyhőssel kalapos cowboyokra (tudom, hogy nem azok, de gyerekként mindet annak hívtuk) és tollas fejű indiánokra lövöldözni.  Grafikailag ne várjunk sokat a játéktól, hiszen szerintem ez a játék már 2009-ben, a megjelenésekor sem volt túl szép. Ellenben ha kedveljük a régi jó westerneket (spagetti nélkül vag