A terv megvalósult, végigvittem a Crysis trilógiát. Megmondom őszintén a harmadik részbe már picit megfáradtan vágtam bele. Nem azért, mert az előzőek annyira rosszak lettek volna, inkább azért, mert bár más volt a két előzmény, mégis játékélményt hasonlót adott, és már vágytam valami másra. Hát, a harmadik lezáró résszel sem kaptam meg ezt a mást. Illetve de, mégpedig az íjat, ami az emberekkel szemben nagyon jó újítás volt. Változtatott a játékmeneten, és végre értelmet nyert a lopakodás, hiszen az íjat használva nem leszünk láthatatlanból újra láthatatók. A lopakodás nem csak ezen a téren javult. Itt már működik a hátulról lecsapás művészete is, kezelhető a rendszer. Aztán mindez eltűnik, amikor az idegenek magukhoz térnek, megjelennek. Ellenük marad a hatékony lőszerfogyasztás. Persze a játék alapvető mechanizmusa továbbra sem változott. Rejtőzködünk, és páncélt nyomunk magunkra. És itt is csőben haladunk. Ami jó, mert sztoriközpontúbb a téma. Azonban itt már nem egy pálya kiny