Néha játszom

Kezdjük az elején: A Gears 5 a legjobb Gears játék mind között.  Ezt hangoztattam és hangoztatom most is, bár a lelkesedésemet egy hatalmas bug eléggé letörte. Olyan hibáról beszélünk, amely miatt a sztorit egy adott ponton újra kellett kezdeni.  Na, de mitől is olyan jó ez a játék, hát attól, hogy végre elkezdte beépíteni azokat az elemeket, amelyek más játékokban már régóta jelen vannak.  Vették ő Metro-nál is bevált receptet és kinyitották a világot. Nincs itt tehát semmi extra nagy truváj. Adott ponton kapunk extra feladatokat, dönthetünk megoldjuk, nem oldjuk, és mi megoldjuk, mert attól fejlődik a robotunk. Nem mi, hanem a kis kísérő robot, ami tesz egy kis fűszert a játékba.  Ráadásul most valahogy az akció és a pihentető szakaszok arányát is jól eltalálták. Egyszerűen nem ununk bele az állandó lövöldébe, mert van idő megpihenni, hogy aztán újra adjunk a szörnyeknek. A szörnyeknek, akik mind ismerősök korábbról, de csavartak rajtuk annyit, hogy mégis más legyen ellenük a harc. K

A LEGO játékok azért jók, mert LEGO játékok.  Most komolyan lehet nem szeretni a LEGO figurákat?  Persze az, hogy végül mennyire működnek az sok tényezőtől függ, nekem sem jött be mindegyik epizód, amivel játszottam. Az, hogy az első kockásított Batman mennyire volt jó a számomra mikor én játszottam nem tudom igazán megítélni.  Egyrészt azért, mert több ütemben jutottam a végére. Eléggé elhúzódott a játék megismerése.  Másrészt egyszer csak megjelentek a gyermekeim, lecsaptak rá, amikor a szülői felügyelet játékidőt adott, és szépen végigvittek számos pályát, sőt többet újra és újra végigjátszottak, aminek aztán az lett az eredménye, hogy ajándékként építhető LEGO járgányt kértek Denevéremberrel, Robinnal és Mr. Faggyal. Így költözött át a virtuális Batman a fizikai térbe (bár ehhez valószínűleg a LEGO Batman filmnek is volt némi köze).  Szóval, ha így nézem, egy nagyon jó kis játék volt ez, amit apán kívül a gyerekek is nagyon élveztek. Sőt, szerintem ők jobban!  Ha az okokat keresem,

Sírnak a démonok? Ki tudja... Mindenesetre elsőként a szériából kipróbáltam az ötödik felvonást, és röviden meg tömören, ej, dejót szabdalkoztunk.  A kaszabolás pedig élvezetes, de tény, számomra csak pont annyi ideig, amíg a sztoriszál engedi.  Pedig ebben a játékban több van, hiszen minden eredményünk újabb és újabb lehetőségeket nyit meg. Lehetőségben pedig nincs hiány. A három irányítható karakter három különböző harcmodort igényel, három különböző fejlesztési területtel, karaktereként eltérő fejlesztési utakkal.  Dante esetében talán már túl sokkal is, hiszen annyira későn kapjuk őt meg, és a legtöbb fejlesztési területtel ő bír, hogy azokkal igazán az első végig játszás során nem is fogunk tudni élni. Ennek ellenére számomra a legkedvesebb karakter V volt. Az általa megidézett démonállatokkal nagyon szerettem harcolni. Valahogy az egész játék kevésbé lett szórakoztató, miután a történet szerint „elveszítjük” őt.  A játék maga persze túlzó, ami jól is áll neki. Az igazi túlzás azo

A gyerekek nagy kedvence az általuk csak állatkertes játéknak hívott Zoo Tycoon, melynek sandbox módjában úgy építkezhetnek, hogy azzal a fránya bevétel-kiadás egyensúllyal nem kell törődniük, hiszen végtelen forrás áll a rendelkezésükre. Imádják az oroszlánokat, a zsiráfokat és az elefántokat megfigyelni, lelocsolni, etetni, és csak úgy autókázni a kis járgányokkal a parkban.  No és mit csinál a gyanútlan apuka? Egyszer véletlen megsúgja a fiának: És képzeld, van ilyen dinósban is.  Na, ezt követően jött állandóan a kérdés: Apa, megvan? A válasz pedig: Meglesz, ha egy leárazásban meglátom. Erre a Microsoft betette egyszer a Games with Gold bezsebelhető játékai közé. Ezek után lehetett nem lecsapni?  Aztán hallgattam és a telepítéssel még vártam, húztam az időt, mert utánaolvasva kiderült, hogy itt nem áll rendelkezésre alapból a homokozó, csak miután szépen végig játszottuk a sztori módot, az pedig nem nagyon akaródzott. (Ejnye apuka, ez nem volt szép dolog!) Végül megjött a hangulat,