Biztos érezte már mindenki azt az érzést, amikor annyira szeretnél valamit szeretni, és az a valami (a valakitől most tekintsünk el) mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Így vagyok az I am Alive játékkal, amiért nagyon mérges vagyok a fejlesztőkre.
No nem azért, mert annyira banális lett a történet. Ez esetben még azt is mondhatnám, hogy a nagy hűhöz ez kell (megadja a startnál a nagy célt, és mindent csinálunk, csak azt nem, ami ennek eléréséhez szükséges, hogy végül egy záróvideóban látszólag zárjon).
Az is tök jó, hogy bizony van szuflánk, és nem mászkálhatunk végtelenségig a falakon Ezio módjára. Hozzátesz az izgalmakhoz.
A harc rendszerben is jó. Alig van töltényünk, így folyamatos feszkóban próbál tartani.
És itt kezdődnek a problémák…
Közelharc esetén minden esetben végig kell játszani egy kardpárbajt (jó machete párbajt), amiből kilépni nem tudunk, de a ránk rontó ellen társai addig vagdoshatnak minket. És ezt még talán le is nyelnénk, mert az íj felszedése után azért javul a helyzet, és törődjünk bele, hogy ez amolyan feszkónövelő nehezítés, mint amivel a Resi 4-et szokás védeni. De, hogy ehhez kapunk egy olyan mentési rendszert, ahol a fejezeten belül csak fix számú visszatöltési lehetőség van a checkpointtokhoz, és minden elhalálozás esetén ez csökken, ha pedig elfogy, kezdheted elölről a fejezetet, nos ez igazán pont azt öli meg, hogy kedvünk legyen keresgélni, felfedezni, kísérletezni.
Pedig az életben maradásunk pontosan ezt követeli meg. Értem, hogy ez is azt célozza, hogy átéljük a helyzetet, a kétségbeesést, a reménytelenséget, stb. DE! Ez egy játék, és a játék segítsen abban, hogy elhiggyem ott vagyok, hogy érezzem, kurva szar egy földrengés után. Ne frusztráljon, hanem hagyjon játszani. És éppen ezért nagyon bosszantó ez a játék, mert mindenkinek javaslom, ha van kb. 8 órája (mert ennyi idő alatt végigtolható) próbálja ki, hiszen van benne potenciál, tök jól is működött volna ez a játék, ha a készítők megállnak és azt mondják, hogy hé, játékot csinálunk, mi ezt így élvezzük? Mert jó a körítés, nekem bejött a grafika is, mert ennyi időre elég, és adja az atmoszférát a folyamatos szürke, barna világ. A történet is elmenne szódával, az erőltetett csattanó pedig belefér. A toronymászás és a harc aránya is jó. (Az irányítást azért precízebb is lehetne). A harc alapötletét is megvesszük. Csak ne frusztrált volna annyiszor a fent említett két dolog…
No nem azért, mert annyira banális lett a történet. Ez esetben még azt is mondhatnám, hogy a nagy hűhöz ez kell (megadja a startnál a nagy célt, és mindent csinálunk, csak azt nem, ami ennek eléréséhez szükséges, hogy végül egy záróvideóban látszólag zárjon).
Az is tök jó, hogy bizony van szuflánk, és nem mászkálhatunk végtelenségig a falakon Ezio módjára. Hozzátesz az izgalmakhoz.
A harc rendszerben is jó. Alig van töltényünk, így folyamatos feszkóban próbál tartani.
És itt kezdődnek a problémák…
Közelharc esetén minden esetben végig kell játszani egy kardpárbajt (jó machete párbajt), amiből kilépni nem tudunk, de a ránk rontó ellen társai addig vagdoshatnak minket. És ezt még talán le is nyelnénk, mert az íj felszedése után azért javul a helyzet, és törődjünk bele, hogy ez amolyan feszkónövelő nehezítés, mint amivel a Resi 4-et szokás védeni. De, hogy ehhez kapunk egy olyan mentési rendszert, ahol a fejezeten belül csak fix számú visszatöltési lehetőség van a checkpointtokhoz, és minden elhalálozás esetén ez csökken, ha pedig elfogy, kezdheted elölről a fejezetet, nos ez igazán pont azt öli meg, hogy kedvünk legyen keresgélni, felfedezni, kísérletezni.
Pedig az életben maradásunk pontosan ezt követeli meg. Értem, hogy ez is azt célozza, hogy átéljük a helyzetet, a kétségbeesést, a reménytelenséget, stb. DE! Ez egy játék, és a játék segítsen abban, hogy elhiggyem ott vagyok, hogy érezzem, kurva szar egy földrengés után. Ne frusztráljon, hanem hagyjon játszani. És éppen ezért nagyon bosszantó ez a játék, mert mindenkinek javaslom, ha van kb. 8 órája (mert ennyi idő alatt végigtolható) próbálja ki, hiszen van benne potenciál, tök jól is működött volna ez a játék, ha a készítők megállnak és azt mondják, hogy hé, játékot csinálunk, mi ezt így élvezzük? Mert jó a körítés, nekem bejött a grafika is, mert ennyi időre elég, és adja az atmoszférát a folyamatos szürke, barna világ. A történet is elmenne szódával, az erőltetett csattanó pedig belefér. A toronymászás és a harc aránya is jó. (Az irányítást azért precízebb is lehetne). A harc alapötletét is megvesszük. Csak ne frusztrált volna annyiszor a fent említett két dolog…
Végigjátszás befejezése: 2019. március 30.
Végigjátszás hossza: 7 óra 43 perc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése