Amikor Shay Patrick Cormac oldalt váltó asszaszinnal leszúrtam valakit Versailess-ban, már tudtam, hogy itt bizony átkötés lesz az utolsó 360-as címből az első kizárólag One-os epizódra. Ennek ellenére nagyon sokat vártam, hogy bele merjek vágni a játékba, hiszen mindenhonnan csak az hangzott el, hogy ez bizony nem elég, hogy szörnyen bogaras, még uncsi is. Nos, az igazság az, hogy még mindig elég sok bug nehezítheti meg a játék béli életünket, és tényleg nagyon unalmas tud lenni. Mégis valamiért rengeteg időt öltem bele. Persze lehet, hogy a szokásos, semmit nem hagyok félbe hozzáállásom az oka, de ez nem indokolja meg, hogy miért kutattam fel az utolsó ikont is a térképen. Jó, tudom, általában ezt csinálom, de akkor is.
Na, de nézzük mit kapunk.
Hát Párizst. Egy gyönyörűen kidolgozott Párizst, amelyben öröm elveszni.
Látszik, hogy a városra rengeteg időt áldoztak a fejlesztők. Még az sem zavaró, hogy most nincsenek jelentősen eltérő helyszínek, hiszen (majdnem) minden esemény a francia fővárosban játszódik. Felkutatni való dolgokat is találunk dögivel, és ha az irányítást megbolondító ízeltlábúak nem kavarnak be, akkor a háztetőkön ugrálás nagyon élvezetes tud lenni. Tényleg az, csak ne próbáljunk meg hirtelen beugrani egy ablakon…
De ha ennyi minden van itt kérem, akkor mi a probléma? Csak annyi, hogy ezek üresek, kidolgozatlanok, ezáltal rutinfeladattá válnak. Ráadásul átgondolatlanok. Ha egy jelzés például a feladat nehézségére szolgál, akkor a kettes nehézséggel megjelölt feladat ne vigyen már át az ötösként megjelölt területre. De a fejlődési rendszer is erőszakkal visszafogott, mint a történet. Ami egyszerűen nem használja ki Párizst. Van olyan kerület, ahová a fő történeti szál soha el nem navigál. Egyszerűen Párizst teletolták apró izékkel, uncsi történettel ellátott mellékesekkel, a nagy sztori mégsem használja ki a teljes várost.
Úgy üres tehát az egész, hogy közben tele van.
Pedig ötlet van itt. A nyomozás érdekes tud lenni, bár nem mindig következetes. A lexikonra vagy városismerethez kötött jelek felkutatása is érdekes színfolt, már ha tudunk a készítők fejével gondolkodni, és ismerjük Párizs minden épületének legendáját.
És mindennek ellenére elvagyunk sokat itt. Mert Párizs tényleg baromi szép és baromi jó lett.
Na, de nézzük mit kapunk.
Hát Párizst. Egy gyönyörűen kidolgozott Párizst, amelyben öröm elveszni.
Látszik, hogy a városra rengeteg időt áldoztak a fejlesztők. Még az sem zavaró, hogy most nincsenek jelentősen eltérő helyszínek, hiszen (majdnem) minden esemény a francia fővárosban játszódik. Felkutatni való dolgokat is találunk dögivel, és ha az irányítást megbolondító ízeltlábúak nem kavarnak be, akkor a háztetőkön ugrálás nagyon élvezetes tud lenni. Tényleg az, csak ne próbáljunk meg hirtelen beugrani egy ablakon…
De ha ennyi minden van itt kérem, akkor mi a probléma? Csak annyi, hogy ezek üresek, kidolgozatlanok, ezáltal rutinfeladattá válnak. Ráadásul átgondolatlanok. Ha egy jelzés például a feladat nehézségére szolgál, akkor a kettes nehézséggel megjelölt feladat ne vigyen már át az ötösként megjelölt területre. De a fejlődési rendszer is erőszakkal visszafogott, mint a történet. Ami egyszerűen nem használja ki Párizst. Van olyan kerület, ahová a fő történeti szál soha el nem navigál. Egyszerűen Párizst teletolták apró izékkel, uncsi történettel ellátott mellékesekkel, a nagy sztori mégsem használja ki a teljes várost.
Úgy üres tehát az egész, hogy közben tele van.
Pedig ötlet van itt. A nyomozás érdekes tud lenni, bár nem mindig következetes. A lexikonra vagy városismerethez kötött jelek felkutatása is érdekes színfolt, már ha tudunk a készítők fejével gondolkodni, és ismerjük Párizs minden épületének legendáját.
És mindennek ellenére elvagyunk sokat itt. Mert Párizs tényleg baromi szép és baromi jó lett.
Szóval bogaras az egész, nagy felfújt lufi, és az idegesít, de azért elvagyok vele, mert … ki tudja miért, talán Párizsért …
Végigjátszás befejezése: 2020. március 06.
Végigjátszás hossza: 75 óra 49 perc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése