Ugrás a fő tartalomra

Star Wars: Republic Commando

Van amikor előveszünk egy régi játékot, és nagyon azt várjuk tőle, hogy be fog jönni. Különösen így vagyunk ezzel, ha az adott játék Star Wars környezetben játszódik. Mindehhez pedig tegyük hozzá, mindenütt nagyon szép dolgokat írnak róla, különösen, hogy ezen írásokat áthatja a retró érzés, meg az idő megszépít mindent hangulat. Számítva erre saját magunknál is, bátran vágtam bele a Republic Commando három kampányába.

Miért is kell erről a játékról beszélni? Nem csak azért mert egy FPS játékról van szó, ami az SW világában a Dark Forces óta egy tuti dolog, hanem azért is, mert itt némileg megbolondították az egészet egyfajta taktikai  fűszerezéssel. Egy csapatot irányítunk, ahol megvan mindenkinek a maga szerepe: robbantó, kódtörő, mesterlövész. A rendszer alapvetően jól működik, ott leszünk meglőve (érted, meglőve), amikor egyedül leszünk. Nagyon könnyen megszokjuk, hogy három kolléga besegít. Ilyenkor bizony feltűnően megugrik a nehézség, a kihívás. Különösen azért, mert lehet velem van a gond, lehet, hogy a retróság miatt, de az egyik legnagyobb problémám a gunplay (van erre jó magyar szó) volt. Nehézkes volt a lövöldözés, nehéz volt a célzás.

Persze történetet se keressünk. Van, naná, hogy van. De igazán az egész arról szól, hogy három akció részleteibe látunk bele, és ez engem annyira nem fogott meg. Mert oké, van egy feladat, közbejön valami, máshogy kell megoldani, és mindezt mint katona hogyan élem át három kampányon belül engem nem kötött le.

Mindezen túl maga a játék jó. Még mindig, ennyi év után is. Egyrészt az SW környezet tényleg jól áll neki. Különösen a klónháborúk idejéből, mert ritka ebből az időből a hangulatos játék. És azért itt van hangulat. A három kampány változatos helyszínekre visz. Az egyes pályaszakaszok kellően változatosak, nem egyszer kellően epikusak. Az ember azt érzi játék közben, hogy itt ott a játékmeneten kellene csiszolni, de egy ilyen játékot manapság is szívesen fogadnánk.



Végigjátszás befejezése: 2021. január 01.
Végigjátszás hossza: 10 óra 42 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk