Ugrás a fő tartalomra

Toy Story 3

Nyílt világú játék gyerekek számára? Miért ne lehetne. A Toy Story 3 játékot készítő brigád (Avalanche Software) nagyon jól ráérzett erre a lehetőségre, és egy igazán hangulatos gyerekjátékot csinált olyan módon, hogy nem egy lineáris pályán „A” pontból „B” pontba vezeti el a gyerekeket, hanem kinyitja nekik a pályát, szétszór rajtuk mindenféle feladatot, lehetőséget biztosít számukra bizonyos döntések meghozatalához úgy, hogy ezáltal maguk alakítsák a játék környezetét. Mindezt pedig egy nagyon aranyos és hangulatos körítésbe helyezve.


A játék készítői úgy döntöttek, nem a mozifilm történetét mesélik el nekünk, nem az abban látott elemeket kell újra átélnünk. Ehelyett kölcsönvették a szereplőket, a film játékait, akikről jól tudjuk, ha az emberek nem látják őket, akkor külön életet élnek. Márpedig úgy, hogy maguk is játszanak. Most éppen egy western játékot, ahol valójában egy westernvárost építenek, amely a játék előre haladásával egyre csak gyarapodik. 

A városban, és annak környékén pedig akad bőven feladat. Ezek a feladatok (mellékküldetések) pedig elég változatosak. Van közöttük könnyen és azonnal kivitelezhető (pl. bárányok beterelése (inkább bedobása) a karámba) és van, amelyik hosszabb időtöltést igényel (pl. a pályaszerte megtalálható ejtőernyős műanyagkatonák célpontra ejtőernyőzése vagy az adott városi lakos adott ruhába öltöztetése majd lefotózása). Ez utóbbiakhoz bizony gyűjtögetnünk kell a térképen szanaszét dobált kozmetikai elemeket. Persze ezeket az elemeket nem egy esetben jól elrejtették, így meg kell dolgoznunk a begyűjtésükhöz. 

A küldetésekért pénzt kapunk, a pénzből pedig új városelemeket, új városlakókat vásárolhatunk, amellyel a település egyre csak bővül és persze szépül is. Különösen, ha szabadjára engedjük a fantáziánkat, és a városlakókat illetve a házakat elkezdjük kozmetikázni. Nincs is szebb, egy rózsaszín háznál, hatalmas virággal az előkertjében, és a tetején bohóchal farkakkal. (Ilyesmi jön össze, ha az apuka hagyja, hogy a gyerekek mondják meg hogyan nézzen ki mondjuk a börtön épülete.) Na, de mit keres itt Pizsi a Némóból? A válasz egyszerű. A kozmetikai tárgyak esetén a készítők megidézik a többi Pixar rajzfilmet amely egy óriási kikacsintás és hatalmas mókafaktor. 

Egyszerűen ezt a játékot nagyon nehéz volt nem szeretni. De azért sikerült. Mégpedig akkor, amikor járművet kellett irányítani. Na, akkor aztán káromkodtam volna ezerrel, ha nem a kiskorú gyerkőcök társaságában vagyok. Egyszerűen itt úgy megugrik a nehézség az irányíthatatlanság miatt, hogy nem is akaródzott az ehhez kapcsolódó dolgokat megcsinálni. Még szerencse, hogy ezek mind csak mellékfeladatok, a megoldásuk a végigjátszáshoz nem kötelezőek. 

Összességében ez a játék egy csodás, gyerekbarát, mégis sokrétű játék a kisebb korosztály számára… Már csak az a gond, hogy angolul tudó felnőtt nélkül picit nehéz dolguk lesz, mert kell valaki, aki elmondja mi a feladat az egyes küldetések során, illetve meggyőzi a gyerekek, hogy ne erőltesse azokat a lovaglós, vezetős részeket.



Végigjátszás befejezése: 2020. december 12.
Végigjátszás hossza: 5 óra 59 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg