Ugrás a fő tartalomra

Assassin's Creed Chronicles: Russia

Egy trilógia lezárult. Hogy tényleg zárult e, azt nehezen tudnám megmondani, mert bár megvolt az összekötő szál, de azért nem mondanám, hogy hatalmas átívelő sztorit kaptunk.
Na, de hogyan éltem meg a játékot?
Nos, van, amikor az ember tudja magáról, hogy nem az ő műfaja, aztán szembesítik is vele, jól voltunk tisztában a dolgokkal. Pont ezt éreztem az oroszországi kaland közben. Szeretem, mert amúgy az AC játékokat szeretem, és az előzményeket is szerettem, de ahogyan azokban így ebben sem tudtam „szépen” játszani. Nem használom ki a lehetőségeket, nem vagyok elég pontos, sietek ott, ahol nem kellene, és túlságosan sokat várok, ahol pedig sietni kéne. És valahogy nehezebbnek éreztem az Indiai epizód után a játékot, sokkal inkább az volt az érzésem, hogy nagyobb precizitást igényel. (Persze, lehet, hogy csak emlékek szépítették a dolgot.)
Ami viszont szerintem nagyon hangulatosra sikerült, az a szürke szín árnyalatainak kezelése a vörössel, mint nyomatékosító tényezővel, mindezt nem egyszer síkidomként ábrázolva dolgokat az alapvetően kiterjedéssel rendelkező térben, megbolondítva egyfajta vízfestékhatással. Összességében bár, nem nekem való, de alapvetően jó érzéssel fejeztem be, ami rossz érzés, az szerintem abból fakad, hogy valahogy a korábbi részek kellemesebben maradtak meg bennem.



Végigjátszás befejezése: 2019. április 04.
Végigjátszás hossza: 9 óra 04 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...
Megjegyzés küldése
További információk

Resident Evil 7: Biohazard

Fura viszonyom van a Resident Evil játékokkal. Az első három kimaradt, a negyedik résznél kapcsolódtam be, mellékszálakkal egyelőre nem foglalkoztam, és az ötödik rész tetszett eddig a legjobban. Igen, nem a negyedik (mert annak kastélyos, középső szakaszát nem nagyon tudtam hova tenni). Ideje volt, hogy a megújult hetest is kipróbáljuk, hiszen belső nézetet kapunk, új szereplőket, és valami egészen mást. Illetve mégsem lesz egészen más, hiszen itt is lesznek fura fejtörők (te is hatalmas bronzmedalionokkal zárod az otthonod, nem igaz?). De ezek az valóságot nélkülöző fejtörök már-már védjegyek, nem zavaróak egyáltalán. Mit kezdtek viszont a fejlesztők a belső nézettel? Egészen sokat. Meg kell hagyni, sokkal zsigeribbé, átélhetőbbé vált ezáltal a rettegés. A játék elején kifejezetten félelmetes volt, ahogyan belülről lett átélhető a kiszolgáltatottságunk. Ez külső nézetben nem működött volna ennyire. Az egyetlen probléma, hogy az irányítás bizony még mindig nem megy flottul. Nem tudom,...
Megjegyzés küldése
További információk