Na, milyen is volt az ismét felélesztett klasszikus?
Hát, nagyon kettős élmény van bennem. Én szeretem ezeket a - mondjuk úgy - sztori alapú FPS-eket, nem zavarnak a scriptelt jelenetek, hozzátesznek az élményhez. És ez itt is így volt. Pontosan egy pontig. Ez a bizonyos pont pedig a horvát munkatábor volt, akkor történt először valami, ami elindította bennem ezt a kettősség érzést.
Egyrészt van egy tök jó FPS, izgalmas játékmenettel, szerintem változatos, és többnyire hangulatos pályákkal. A pályatervezés ötletes és sokszor szép. Ugyanakkor sajnos volt, ahol a script nem is bírt mit kezdeni egy-egy helyzettel, és hülye bugok rontották a hangulatot. Ennek ellenére azért jól el lehetett lenni vele. Imádtam a rémálmos Wolf3D megidézést is, bár szerintem csak a grafikát sikerült megidézni, a keybordos irányítást nem (Különösen, hogy konzolon, kontrollerrel toltam)
Na, de mi okozza a kettős érzést. Nem a B film jelleg, és az abból fakadó túltolt jelenetek, a hihetetlen túlélések (végül is, egy mellkasból kihúzott késsel utána még vidáman futunk). Hanem ezek rendezése. És itt jön képbe az a bizonyos tábor. Ott volt az az érzésem először, hogy a készítők átléptek egy határt. Mert miközben át kellene éreznem, hogy a nácik mennyire gonoszak, elfajzottak, közben jól láthatóan a játék élvezkedik és kéjeleg minden egyes borzalmon. Az embernek az az érzése, hogy készítők élvezték ezeket a jeleneteket, sőt, mint akik azt akarják, hogy mi is élvezzük. Éppen ezért ez a túltolt erőszak és őrület, kiegészítve annak bemutatásának módjával funkciótlan, a játék enélkül is működne. Ez csak arra jó, hogy az arra hajlamosak élvezkedjenek rajta perverz módon. Szóval durván kettős ez a játék, mert mint játék működik. De mégsem tudsz rá jóérzéssel gondolni.
Végigjátszás befejezése: 2019. március 23.
Végigjátszás hossza: 18 óra 34 perc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése