Alagutak és alagutak.
Egy épülő civilizáció a metró alagutakban, a maga minden erősségével, és buktatóival.
Diktatúrák, hatalmak és hatalmasok, rendszerek szembenállása egy szűk és sötét területen.
És jelen játékban ez a világ kitágul.
Kilépünk az alagútból, nyíltabb területre lépünk. Nagyobb lett minden, de a nagyobb lépték nagyobb ambíciót is rejt. A játéknak pedig van ambíciója. Úgy terelget a mederben, hogy néha kiszélesedik, és a szűk egyirányú járatot szabadabb bejárásra cseréli. Olyan, mint az újkori Lara történetek esetén, végig előre megyünk, de adott szakaszokon belül elengedi a kezünket, hagyja, hogy azt tegyünk, amit csak szeretnénk.
A körítés pedig szokás szerint jól sikerült. Nem csak egyszerűen szép, hanem hangulatos is. Persze az orosz tél a Volga mentén nem tud nem hangulatos lenni, de a későbbiekben sem kell lemondanunk a hangulatról, még akkor sem, ha a sivatagban erős Mad Max érzésünk lesz.
Ahol talán túllőttek a célon, nos az nem más, mint a kannibálok. Van hangulata, de csak a ló túloldalán.
A készítők tehát ügyesen vitték tovább a Metro sorozat hangulatát, egészítették ki, építették a digitális univerzumot, mégsem sikerült a Last Light-hoz felnőnie. A gond egyrészt az, az oltári nagy bug, amely az egész Xbox-ot újraindította, jó pár mérgelődő órát okozva, amíg rá nem jöttem, hogy a Kinect lehúzásával megoldódik a probléma. A másik probléma, hogy hova is fut ki a történet? Egy óriási mézcsuporba. Annyira semmilyen, és édes (bármely véget is nézzük), hogy az nem illik a világba, ahol holtakkal teázó emberek élnek.
Diktatúrák, hatalmak és hatalmasok, rendszerek szembenállása egy szűk és sötét területen.
És jelen játékban ez a világ kitágul.
Kilépünk az alagútból, nyíltabb területre lépünk. Nagyobb lett minden, de a nagyobb lépték nagyobb ambíciót is rejt. A játéknak pedig van ambíciója. Úgy terelget a mederben, hogy néha kiszélesedik, és a szűk egyirányú járatot szabadabb bejárásra cseréli. Olyan, mint az újkori Lara történetek esetén, végig előre megyünk, de adott szakaszokon belül elengedi a kezünket, hagyja, hogy azt tegyünk, amit csak szeretnénk.
A körítés pedig szokás szerint jól sikerült. Nem csak egyszerűen szép, hanem hangulatos is. Persze az orosz tél a Volga mentén nem tud nem hangulatos lenni, de a későbbiekben sem kell lemondanunk a hangulatról, még akkor sem, ha a sivatagban erős Mad Max érzésünk lesz.
Ahol talán túllőttek a célon, nos az nem más, mint a kannibálok. Van hangulata, de csak a ló túloldalán.
A készítők tehát ügyesen vitték tovább a Metro sorozat hangulatát, egészítették ki, építették a digitális univerzumot, mégsem sikerült a Last Light-hoz felnőnie. A gond egyrészt az, az oltári nagy bug, amely az egész Xbox-ot újraindította, jó pár mérgelődő órát okozva, amíg rá nem jöttem, hogy a Kinect lehúzásával megoldódik a probléma. A másik probléma, hogy hova is fut ki a történet? Egy óriási mézcsuporba. Annyira semmilyen, és édes (bármely véget is nézzük), hogy az nem illik a világba, ahol holtakkal teázó emberek élnek.
Végigjátszás befejezése: 2019. szeptember 07.
Végigjátszás hossza: 34 óra 15 perc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése