Ugrás a fő tartalomra

Gears 5

Kezdjük az elején: A Gears 5 a legjobb Gears játék mind között. 
Ezt hangoztattam és hangoztatom most is, bár a lelkesedésemet egy hatalmas bug eléggé letörte. Olyan hibáról beszélünk, amely miatt a sztorit egy adott ponton újra kellett kezdeni. 
Na, de mitől is olyan jó ez a játék, hát attól, hogy végre elkezdte beépíteni azokat az elemeket, amelyek más játékokban már régóta jelen vannak. 
Vették ő Metro-nál is bevált receptet és kinyitották a világot. Nincs itt tehát semmi extra nagy truváj. Adott ponton kapunk extra feladatokat, dönthetünk megoldjuk, nem oldjuk, és mi megoldjuk, mert attól fejlődik a robotunk. Nem mi, hanem a kis kísérő robot, ami tesz egy kis fűszert a játékba. 
Ráadásul most valahogy az akció és a pihentető szakaszok arányát is jól eltalálták. Egyszerűen nem ununk bele az állandó lövöldébe, mert van idő megpihenni, hogy aztán újra adjunk a szörnyeknek. A szörnyeknek, akik mind ismerősök korábbról, de csavartak rajtuk annyit, hogy mégis más legyen ellenük a harc. Kevésbé monoton, arányosabban kihívó, és csak párszor idegesítő. 
Szóval, ha más játék lenne talán nem így éreznék, de mint Gears, nos úgy a saját kategóriáján belül nagyon eltalált. Minden percében szórakoztató… már, ha nem szívat meg egy-két csúnya bug.



Végigjátszás befejezése: 2019. október 03.
Végigjátszás hossza: 21 óra 36 perc


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...
Megjegyzés küldése
További információk

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...
Megjegyzés küldése
További információk