A gyerekek nagy kedvence az általuk csak állatkertes játéknak hívott Zoo Tycoon, melynek sandbox módjában úgy építkezhetnek, hogy azzal a fránya bevétel-kiadás egyensúllyal nem kell törődniük, hiszen végtelen forrás áll a rendelkezésükre. Imádják az oroszlánokat, a zsiráfokat és az elefántokat megfigyelni, lelocsolni, etetni, és csak úgy autókázni a kis járgányokkal a parkban.
No és mit csinál a gyanútlan apuka? Egyszer véletlen megsúgja a fiának: És képzeld, van ilyen dinósban is.
Na, ezt követően jött állandóan a kérdés: Apa, megvan? A válasz pedig: Meglesz, ha egy leárazásban meglátom. Erre a Microsoft betette egyszer a Games with Gold bezsebelhető játékai közé. Ezek után lehetett nem lecsapni?
Aztán hallgattam és a telepítéssel még vártam, húztam az időt, mert utánaolvasva kiderült, hogy itt nem áll rendelkezésre alapból a homokozó, csak miután szépen végig játszottuk a sztori módot, az pedig nem nagyon akaródzott. (Ejnye apuka, ez nem volt szép dolog!) Végül megjött a hangulat, mondtam essünk neki. És milyen jól tettem...
Az első sziget (mert öt van belőle) szépen felkészített mindenre. Már itt is tök jó érzés volt, amikor kinyílt a hatalmas ajtó és kisétált az első dinoszauruszom a mezőre. Aztán a következő és a következő. A régész csapatok közben a világ tájain kutattak a fosszíliák után. A kutatók szépen dolgoztak a különböző fejlesztéseken. A dinók pedig élték a világukat. Egyik finnyásabb, a másik kevésbé bajos. Voltak, akik mindig meglógtak, zargatták a látogatókat. Én pedig (aztán később már gyermekekkel együtt) pedig terelgettem be őket szépen vissza rácsok mögé.
No, persze a húsevők megeszik a nem húsevőket, viszont a látogatók a látványos dolgokra jönnek, egy húsevő pedig ebből a szempontból három növényevővel is felér. Ügyelni kell tehát a szórakoztatásra, de a biztonságra is, és akkor a kutatórészlegről még nem is szóltunk. Nos, ennek a három területnek vannak vezetőik, ők pedig extra feladatokat adnak a számunkra, melyből pénzhez és tapasztalathoz juthatunk.
Összesen öt sziget vár ránk. Mindegyik egyre bővebb lehetőségekkel, és más alapvető problémakörrel. Van, ahol helyszűkében leszünk, van, ahol erősen negatív számokból kell visszahoznunk a pénzügyeinket, van, ahol az időjárás teszi próbára az idegeinket. És valahogy mindig, amikor már azt hisszük éppen hátradőlhetünk, történik valami.
Tény, a feladatok repetitívek. Mindenütt ugyanazt kell csinálni: kutatni, fosszíliákat gyűjteni, a dinók igényeit kielégíteni, építkezni és a pénzügyeket rendbe tenni. És mindez nem nehéz. Pont annyi kihívást rejt, hogy nagyon elrontani nem lehet. Nem volt olyan, hogy a rossz vagy éppen kockázatos döntéseimből nem lehetett felállni, a helyzetet helyrehozni. És ez jó! Nagyon is jó! Pedig néha igencsak megszívtam egy-egy kockázatos döntésemet. De soha nem kellett állást visszatölteni, mindig fel lehetett állni, a hibát helyrehozni, a parkot tovább működtetni.
Ez pedig ösztönző és nem utolsó sorban élményszerű.
Az is tény, hogy nincs végtelen eszközünk. A parképítéshez véges számú lehetőségünk van. A szigeteken előre haladva ezek azonban fokozatosan adagolódnak, így mindig marad valami új.
A dinók pedig gyönyörűek, a DNS-ük bütykölhető, igazán vagány dolgokat hozhatunk össze. És vagányul kísérletezhetünk is az egyes fajok összeeresztésével.
Pont ennek a szűk eszköztárnak tudható be valószínűleg az, hogy miután a küldetéseket kipörgettük, a szigeteket megnyitottuk, úgy érezhetjük ennyi elég is volt. Nincs miért folytatni, láttunk már mindent.
És ez így igaz. Viszont addig bazi nagy élményt ad a játék, és az sem kevés idő.
Ja, és a fiam is élvezte minden pillanatot, ahogy haladtunk előre a szigeteken. Igazi családi játék volt 😊
Végigjátszás befejezése: 2020. április 24.
Végigjátszás hossza: 44 óra 46 perc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése