Ugrás a fő tartalomra

Deus Ex: Mankind Divided

Bele kellett vágnunk, hát belevágtunk. Kellett, mert az előzményrész annyira betalált, hogy mindenképpen folytatnunk kellett. 
Az új generációra készült játék pedig pont ott változtatott, ahol kellett. Kidogozottabb és jobb lett a lopakodás, továbbá megjelentek a színek!
A történet Prágába visz bennünket, és Prága gyönyörű. Egyszerűen csodálatos, ahogy az ót keverték az újjal, ahogyan a modern technológia beépül a régi Prága épületeibe, épületei közé. De nagyon jól működik az augmentált emberek kocka városa is. 
Az egész nem mellesleg olyan társadalmi kérdéseket feszeget, amelyek bizony nagyon is aktuálisak és aktuálisak lesznek sajnos még 100 év múlva is. Talán a helyszín kevesebb, de alapvetően ez nem olyan nagy probléma, mert azok a helyszínek, amelyeket kapunk nagyon is részletesen kidogozottak. Ha az elődben élmény volt a felfedezés, akkor az itt is az lesz. 
Amit igazán szokni kellett az, az új hackfelület. Egyszerűen túl színes, ami már inkább zavaró elsőre, de azért megszokható. 
Megmondom őszintén nekem a bosszharcok sem hiányoztak, hiszen itt csak egyet kapunk, mégpedig a legvégén. 
És bár főhősünket újra kell építenünk nulláról (nem hozzuk át a korábbi rész fejlesztéseit), ez igazán akkor lesz zavaró, amikor a DLC-ket játszunk, mert ott is mindig visszaveszi a képességeinket. 
Összességében tehát egy fasza kis folytatást kapunk, ahol számomra a hangulat tovább emelkedett. Így ez a játék is belépett legfelsőbb klubba.



Végigjátszás befejezése: 2019. december 13.
Végigjátszás hossza: 51 óra 33 perc

Deus Ex: Mankind Divided - System Rift



Végigjátszás befejezése: 2019. december 15.
Végigjátszás hossza: 6 óra 54 perc

Deus Ex: Mankind Divided - A Criminal Past



Végigjátszás befejezése: 2019. december 18.
Végigjátszás hossza: 4 óra 50 perc

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk