Ugrás a fő tartalomra

Deus Ex: Mankind Divided

Bele kellett vágnunk, hát belevágtunk. Kellett, mert az előzményrész annyira betalált, hogy mindenképpen folytatnunk kellett. 
Az új generációra készült játék pedig pont ott változtatott, ahol kellett. Kidogozottabb és jobb lett a lopakodás, továbbá megjelentek a színek!
A történet Prágába visz bennünket, és Prága gyönyörű. Egyszerűen csodálatos, ahogy az ót keverték az újjal, ahogyan a modern technológia beépül a régi Prága épületeibe, épületei közé. De nagyon jól működik az augmentált emberek kocka városa is. 
Az egész nem mellesleg olyan társadalmi kérdéseket feszeget, amelyek bizony nagyon is aktuálisak és aktuálisak lesznek sajnos még 100 év múlva is. Talán a helyszín kevesebb, de alapvetően ez nem olyan nagy probléma, mert azok a helyszínek, amelyeket kapunk nagyon is részletesen kidogozottak. Ha az elődben élmény volt a felfedezés, akkor az itt is az lesz. 
Amit igazán szokni kellett az, az új hackfelület. Egyszerűen túl színes, ami már inkább zavaró elsőre, de azért megszokható. 
Megmondom őszintén nekem a bosszharcok sem hiányoztak, hiszen itt csak egyet kapunk, mégpedig a legvégén. 
És bár főhősünket újra kell építenünk nulláról (nem hozzuk át a korábbi rész fejlesztéseit), ez igazán akkor lesz zavaró, amikor a DLC-ket játszunk, mert ott is mindig visszaveszi a képességeinket. 
Összességében tehát egy fasza kis folytatást kapunk, ahol számomra a hangulat tovább emelkedett. Így ez a játék is belépett legfelsőbb klubba.



Végigjátszás befejezése: 2019. december 13.
Végigjátszás hossza: 51 óra 33 perc

Deus Ex: Mankind Divided - System Rift



Végigjátszás befejezése: 2019. december 15.
Végigjátszás hossza: 6 óra 54 perc

Deus Ex: Mankind Divided - A Criminal Past



Végigjátszás befejezése: 2019. december 18.
Végigjátszás hossza: 4 óra 50 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...