A fő probléma az, hogy ez az érzés később sem jött meg.
Pedig nem rossz játék ez. Nagyon is kellemes az autókázás az ausztrál vidéken. A táj változatos, van itt sivatag, erdő, óceán, város. A körítés pedig nagyon szintén fantasztikus.
A játék azonban mégsem áll össze. Míg korábban azt éreztem a fénylő francia-olasz partok mentén, hogy a játék azt szeretné élvezzem a suhanást, az ömlő napfényt, a dübörgő zenét, a versenyzést, szóval a bulizást, addig itt inkább szívatni akarnak. Miért mondom érzem ezt? Néhány példa:
- Szeretném teljesíteni a kihívást, hogy bejárom az összes utat. Erre a játék tele van olyan rövid bekötőúttal, ami egy-egy házhoz vezet, fél méter hosszúak, de beleszámít a teljesítésbe. Mit okoz ez? Megtöri a száguldást, felesleges időhúzást okoz.
- A versenyutak vonalvezetése a legtöbb esetben az éles kanyarokra épít. Mit okoz ez? Megtöri a száguldást, és az ismétlődés miatt frusztrációt és unalmat okoz.
- A versenyszakaszokat külön teljesíteni kell. Majd indulhatunk bajnokságokon, amelyek ugyanezeket a versenyszakaszokat hasznosítja újra. Mit okoz ez? Felesleges időhúzást.
Ha már említettem a nagyeseményeket, hát... valahogy azok az előzőben látványosabbak voltak. Itt sok esetben nem látjuk a legyőzendő vonatot, repülőt, valamit, mert az út nem úgy vezet, hogy ez látható legyen.
És mi a helyzet a fesztivál hangulattal? Nos, szerintem az nincs. Körítésnek ott van, de mivel minket tesz meg fesztiválfőnökké, ez ugrik. Mert egy főnök ugye nem bulizik. Ettől persze jobban nyílik a világ, több funkció van a rendszerben, nagyobb a szabadság. Viszont ettől szürkébb lett az egész, oda a nagybetűs hangulat.
A teljes csomaghoz járt a két kiegészítő terep. Izgatottan vágtam bele mindkettőbe, de nagyon felemásan távoztam.
Az alapjáték után nem voltak nagy elvárásaim a hófedte hegycsúcsok közé vezető kiegészítővel. Ugyanakkor a környezetváltozás, a versenymegítélést csillagokban mérő játékmód mégis izgalmassá tette ezt a kiegészítőt. Nem beszélve arról, hogy itt az utak esetében indokoltabb a hirtelen csavarok, szerpentinek. Ráadásul nagyon izgalmas tud lenni, amikor a verseny elején a nap megcsillan a hófehér havon, majd a néhány perccel később már sűrű hóviharban száguldunk az orrunkig sem látva. A kiegészítő hossza is éppen megfelelő. A kihívásokat is kellő ütemben adagolja a játék.
Mindezek után ki ne várná, hogy száguldhasson a műanyag csavaros útvonalakon? Mert ugye milyen jól hangzik a forró kerekek által inspirált területen nyomni a gázt? Jól hangzik, de a végén mégsem lesz az. Mert itt nincs letérés az utakról! Marad a pálya, de a pálya úgy vezet, hogy bizony az S1-S2 szuperszáguldós autókkal sokszor inkább a falak közötti pattogássá válik az egész, mint élvezetes száguldássá. És ezen a driveatar rendszer sem segít. Ugyanis nemcsak itt, hanem a játék többi részén is, a gép által vezetett autók erőszakosak, lökdösődők. Ebben a zárt csőben bizony ez még inkább zavaró.
Összességében tehát kaptam egy játékot, ami többet ad, többet nyújt, de ettől a többtől valahogy mégis üresebb lett a hangulat. Valahogy a buli tűnt el az egészből, az élvezetes autókázás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése