Ugrás a fő tartalomra

Last Ninja 2

Úgy voltam, ha már az első részben csalódtam, akkor tegyünk egy próbát a másodikkal is. Adjunk esélyt annak, hogy a múlt szép emlékei között vannak olyanok, amelyeket nem tudott az idő vasfoga megrágni. Hiszen a második nindzsa kalanddal játszottam életemben először, és a legtöbbet is még a C64-en. Ennek az emléke csak nem fog megcsúfúlni úgy, mint ahogyan az az első résszel történt. És lásd, úgy lett, igazam lett. Nagyon is!

Amennyire gyűlöltem az első résszel játszani 2020-ban, annyira élveztem a Last Ninja 2 végig vitelét ugyanebben az évben. Valahogy mindent, amit az első részben gyűlöltem, az itt működött. 

Nem kellett pixelgugolnom, hogy felvegyem a tárgyakat, nem kellett ideggörcsöt kapnom az ugrálgatós elemeknél (pedig itt is próbáltak szivatni azért). Valahogy azt éreztem az egész játék alatt, hogy itt a cél az, élvezzem a játékot. Oké, persze, hogy örökélettel játszottam (de a korábbit is azzal tekertem végig), de nem is merültünk el félpercenként a mocsárban (itt mondjuk nem volt mocsár, de voltak a raktárban dobozok, meg úszó csónakok), mert nem pont azon a pixelen álltam. 

Ráadásul itt minden sokkal színesebb, és változatosabb. Lehet, hogy a környezetváltozás okozta, de a játék helyszínei kellően eltérőek voltak, változatos helyszíneket járhattam be. 

Nem tudom, hogy a készítőknek szándékában állt e, de az egész azt a kellemes érzést hozta, hogy mekkora királyság volt az Amerikai Nindzsa filmet másolt videókazettán szinkron nélkül alámondásos fordításban megnézni 30 évvel ezelőtt. (mondjuk azt a filmet azóta sem mertem újranézni :) )




Végigjátszás befejezése: 2020. szeptember 28.
Végigjátszás hossza: 1 óra 9 perc

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk