Ugrás a fő tartalomra

The Great Giana Sisters

Vajon mit tudott a kilencvenes évek elején egy kissrác az újpesti lakótelep 8. emeletén arról, mi az a Mario? Körülbelül annyit, hogy van egy világhírű bajszos, pirosruhás vízszerelő, aki balról jobbra ugrál a képernyőn, képes lefejelni kockaakadályokat, amikből valami pontot érő ugrik elő, és a szembe jövő lényekre ráugorva kilapítja azokat. Na, pont ugyanezt tudta The Great Giana Sisters is, csak az futott a kissrác C64 komputerén. Oké, rendben, a főszereplő itt nem bajszos, nem piros ruhás és nem vízszerelő, hanem egy torzonborz hajú lány, de hát ez irányítható a joystickommal, és ott van a junoszt képernyőjén, míg a másik csak valami legenda a drága nyugatról.

Talán mindebből is kiderül nagyon szép emléket ápolok a játékról, nem véletlen, hogy az újragondolt változatot immár Xbox-on végig is játszottam, és elég kellemesen szórakoztam. Persze, minek vannak az emulátorok, ha nem azért, hogy amikor a nosztalgikus érzések megjelentek akkor az érzések által született vágyat ki tudjuk elégíteni.

Már az első pályán beindult a nosztalgia, de ezerrel. Egymást követték azok a pályák, amelyekről egy-egy helyszín bevillant a múltból, és mosolygott az ember a monitor előtt, hogy hé, erre emlékszem. Ilyen például az a jelenet, amikor a pályán kifejeljük a legfelső téglakockát, és kvázi kiugorva a pályából az egésznek a tetején végig rohanunk. Elmondhatom, hogy az élményeim a régiek voltak, még akkor is, ha a billentyűzet gombjaival játszva biztosan nem ugyanazokkal a kihívásokkal szembesültem, mint a botkormányt rángatva.

Persze mai szemmel már látom, hogy mit lehetne negatívumként felhozni. Például, hogy viszonylag kevés pályaelemből épül fel a játék. Kinti-benti helyszínek váltják egymást, és a blokkok amelyekből összerakták a pályákat nem túl sokfélék. Nincs meg a grafikai összehang az egyes lények, elemek között. Maguk a főellenfelek is unalmasak lehetnek, hiszen először nagyon menő a repkedő sárkánygyík, de többedszer feltűnve már lehet, hogy uncsi. Az zene is önismétlő. Ellenben roppant stílusos, azonnal kötjük a játékhoz. A pályatervezés pedig, nos, egyes esetekben a miként legyen minél szivatósabb szellemben született. Ugyanakkor nem mindig az lesz a szivatós, amit annak terveztek, van, hogy a lényeket mozgató scriptek véletlen összjátéka sokkal komolyabb bajokat okoz. Ezt szerintem komolyabb teszteléssel ma már kiküszöbölik, de ugye ebben az időben ez számunkra C64-eseknek tök alap volt. Főleg örökélettel játszva.

Na, de ha a mai szemem ennyi szemöldökemelést lenne képes véghez vinni, akkor miért érzem azt mégis, hogy nagyon jól szórakoztam a teljes végigjátszás alatt? Mert az egész összeáll, valahogy mégis működik. Lehet, hogy mások ezt csak nosztalgiának vélnék, és biztos ezerrel benne is van, de én nagyon élvtetem ezt a pár óra időutazást, és bár sohase játszottam Mario játékkal, de számomra mégiscsak ez a C64 Mario-ja, vagy valami hasonló (és igen, tökéletesen megértem Stöki érzéseit a játékkal kapcsolatosan)

 


Végigjátszás befejezése: 2021. január 14.
Végigjátszás hossza: 1 óra 25 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk