Biztos érezte már mindenki azt az érzést, amikor annyira szeretnél valamit szeretni, és az a valami (a valakitől most tekintsünk el) mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Így vagyok az I am Alive játékkal, amiért nagyon mérges vagyok a fejlesztőkre. No nem azért, mert annyira banális lett a történet. Ez esetben még azt is mondhatnám, hogy a nagy hűhöz ez kell (megadja a startnál a nagy célt, és mindent csinálunk, csak azt nem, ami ennek eléréséhez szükséges, hogy végül egy záróvideóban látszólag zárjon). Az is tök jó, hogy bizony van szuflánk, és nem mászkálhatunk végtelenségig a falakon Ezio módjára. Hozzátesz az izgalmakhoz. A harc rendszerben is jó. Alig van töltényünk, így folyamatos feszkóban próbál tartani. És itt kezdődnek a problémák… Közelharc esetén minden esetben végig kell játszani egy kardpárbajt (jó machete párbajt), amiből kilépni nem tudunk, de a ránk rontó ellen társai addig vagdoshatnak minket. És ezt még talán le is nyelnénk, mert az íj felsze...