Bevallom őszintén, ha nincs a Game Pass eszembe sem jut kipróbálni a Yakuza játékot, hiszen annyi kockázatot láthatunk benne amikor elő kell venni a bankkártyát. Az előfizetéses rendszernek hála (és ezt most tényleg nem reklámcéllal mondom) egy szolid havidíjért már voltam olyan bátor, hogy belevágjak, és nagyon, de nagyon nem bántam meg. A Yakuza Kiwami első része olyan sorozat ajtaját nyitotta ki előttem, amely az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetése volt a számomra, és elérte azt, hogy egy újabb játékszéria iratkozott fel az „egyszer az összeset végig akarom játszani” listámra. Pedig ezen a játékon látszik az idő, még akkor is, ha ez a felújított változat takargatja is rendesen. Egyrészt ott van nekünk a bejárható város, amely egyáltalán nem nevezhető nagynak. Sőt, mai szemmel kifejezetten kicsinyke. Ugyanakkor lehet, hogy pont ennek köszönhető, hogy átlátható, és megismerhető. Mondhatnánk, hogy nem a méret a lényeg, de város tele van olyan játékmechanikai megoldással, amely más...