Néha játszom

Annak idején elég bátortalanul vágtam bele a Halo sorozatot összefogó Master Chief kollekcióba , amely az első négy részt tartalmazta, és ebből az első kettőt nagy mértékben grafikailag feljavította. Annak idején féltem tőle, aztán úgy beszippantott az univerzum, hogy csakis nagyon jó emlékekkel hagytam ott a szériát. A magamfajta béna lövészeknek is élvezetes volt a harc, és bár részleteiben nem maradt meg a történet máig, de arra jó volt, hogy vitt előre a változatos pályákon.  És itt hibáztam. Nem vittem tovább az élményt az ötödik részre. Kihagytam vagy egy évet, mielőtt az eddigi utolsó Halo játékba belevágtam volna.  Ennek az lett a következménye, hogy gyorsan fel kellett lapozni, akkor mi is történt korábban, mert csak annyi maradt meg, hogy lett egy új faj, egy új ellenfél, és Cortana szavatossága éppen lejárt. Néztem is nagyokat, akkor ezek most kicsodák, micsodák, hogy is van? Valahogy a lövöldözés sem ment olyan flottul, mint emlékeztem. Fogalmam sem volt melyik fegyver mire

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az