Vajon mit tudott a kilencvenes évek elején egy kissrác az újpesti lakótelep 8. emeletén arról, mi az a Mario? Körülbelül annyit, hogy van egy világhírű bajszos, pirosruhás vízszerelő, aki balról jobbra ugrál a képernyőn, képes lefejelni kockaakadályokat, amikből valami pontot érő ugrik elő, és a szembe jövő lényekre ráugorva kilapítja azokat. Na, pont ugyanezt tudta The Great Giana Sisters is, csak az futott a kissrác C64 komputerén. Oké, rendben, a főszereplő itt nem bajszos, nem piros ruhás és nem vízszerelő, hanem egy torzonborz hajú lány, de hát ez irányítható a joystickommal, és ott van a junoszt képernyőjén, míg a másik csak valami legenda a drága nyugatról. Talán mindebből is kiderül nagyon szép emléket ápolok a játékról, nem véletlen, hogy az újragondolt változatot immár Xbox-on végig is játszottam, és elég kellemesen szórakoztam. Persze, minek vannak az emulátorok, ha nem azért, hogy amikor a nosztalgikus érzések megjelentek akkor az érzések által született vágyat ki tudjuk e...