Ugrás a fő tartalomra

Ötvenesek klubja

Jaj! Az ide kerülő játékok bizony fájnak. 

Olyan jó lett volna, de nem. Sajnos ezen klub tagjai nem sok örömet okoztak a végigjátszás közben, bár azért katasztrofálisnak nem neveznénk őket. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Marvel's Avengers

Hogy mi a baj a Marvel Avengers-el? Talán az, hogy olyan játékot akartak csinálni amivel maguk sem tudtak azonosulni. Ugyanis a játék kampánya történet ügyileg még érdekes is lehetne. Irányíthatunk mindenféle szuperhőst, mindegyiknek megvan a maga erőssége, amelyeket aztán lehet tápolni egy küldetésrendszeren keresztül, ami már a későbbi utóéletnek készült, de éppen ezért az egész átláthatatlan, nehezen kezelhető, és elviszi a fókuszt attól, amit tényleg jó lett volna: egy történetorientált akciójátékról TPS nézetben. Kapunk ehelyett egy ütöm vágom tápolós játékot, ahol bizony számos ütöm vágom rész nem annyira élvezetes, különösen, ha nem lányokkal vagyunk vagy repkedni próbálunk, ugyanis nagyon gyorsan káoszba fullad minden és egyáltalán nem látjuk át mit kellene pontosan csinálnunk. De ez még nem is lenne olyan nagy baj, ha a történet közben nem kényszerítene a játék bele véletlenszerűen generált pályákba, amelyek unalmasak, és csak azt a célt szolgálják, hogy húzzák az időt, és lép
Megjegyzés küldése
További információk

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk