A gyűrűk urával nem lehet mellé lőni. Nem is lőttek mellé annak idején a Shadow of Mordor játékkal, magunk is nagyon szerettük. Úgy játszottuk végig, hogy nagyon élveztük, és csak egy apró szikra, egy apró valami hiányzott ahhoz, hogy úgy emlékezzünk rá, hogy ahogyan csak kevés játékra. Nem csoda, hiszen ügyesen gyúrták össze azokból az összetevőkből, amelyekből nehéz rossz játékot készíteni. Ezzel a háttérrel ugrottunk neki a folytatásnak, ahol a több jobb elv alapján azt várhatnánk, hogy ez így is lesz. És bár nagyon jó játékkal van dolgunk, de nem lett így. A világ kitágult, ugyanis sokkal több helyszínt régiót kapunk, ez azonban a zsúfoltság érzését fogja kelteni. Valahogy szűkebbnek érződnek azok a régiók, és sokkal több rajta az ork, amely csak hátráltat, velük leállni küzdeni nem sok értelme van. Még akkor sem, ha a harc továbbra is élvezetes, talán könnyebb is. Ugyanakkor monotonabb. A helyi kihívások önismétlők, a küldetések folytonos harcra épülnek. Az ork hierarch...