Ugrás a fő tartalomra

I am Alive

Biztos érezte már mindenki azt az érzést, amikor annyira szeretnél valamit szeretni, és az a valami (a valakitől most tekintsünk el) mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Így vagyok az I am Alive játékkal, amiért nagyon mérges vagyok a fejlesztőkre.
No nem azért, mert annyira banális lett a történet. Ez esetben még azt is mondhatnám, hogy a nagy hűhöz ez kell (megadja a startnál a nagy célt, és mindent csinálunk, csak azt nem, ami ennek eléréséhez szükséges, hogy végül egy záróvideóban látszólag zárjon).
Az is tök jó, hogy bizony van szuflánk, és nem mászkálhatunk végtelenségig a falakon Ezio módjára. Hozzátesz az izgalmakhoz.
A harc rendszerben is jó. Alig van töltényünk, így folyamatos feszkóban próbál tartani.
És itt kezdődnek a problémák…
Közelharc esetén minden esetben végig kell játszani egy kardpárbajt (jó machete párbajt), amiből kilépni nem tudunk, de a ránk rontó ellen társai addig vagdoshatnak minket. És ezt még talán le is nyelnénk, mert az íj felszedése után azért javul a helyzet, és törődjünk bele, hogy ez amolyan feszkónövelő nehezítés, mint amivel a Resi 4-et szokás védeni. De, hogy ehhez kapunk egy olyan mentési rendszert, ahol a fejezeten belül csak fix számú visszatöltési lehetőség van a checkpointtokhoz, és minden elhalálozás esetén ez csökken, ha pedig elfogy, kezdheted elölről a fejezetet, nos ez igazán pont azt öli meg, hogy kedvünk legyen keresgélni, felfedezni, kísérletezni.
Pedig az életben maradásunk pontosan ezt követeli meg. Értem, hogy ez is azt célozza, hogy átéljük a helyzetet, a kétségbeesést, a reménytelenséget, stb. DE! Ez egy játék, és a játék segítsen abban, hogy elhiggyem ott vagyok, hogy érezzem, kurva szar egy földrengés után. Ne frusztráljon, hanem hagyjon játszani. És éppen ezért nagyon bosszantó ez a játék, mert mindenkinek javaslom, ha van kb. 8 órája (mert ennyi idő alatt végigtolható) próbálja ki, hiszen van benne potenciál, tök jól is működött volna ez a játék, ha a készítők megállnak és azt mondják, hogy hé, játékot csinálunk, mi ezt így élvezzük? Mert jó a körítés, nekem bejött a grafika is, mert ennyi időre elég, és adja az atmoszférát a folyamatos szürke, barna világ. A történet is elmenne szódával, az erőltetett csattanó pedig belefér. A toronymászás és a harc aránya is jó. (Az irányítást azért precízebb is lehetne). A harc alapötletét is megvesszük. Csak ne frusztrált volna annyiszor a fent említett két dolog…



Végigjátszás befejezése: 2019. március 30.
Végigjátszás hossza: 7 óra 43 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...