Ugrás a fő tartalomra

I am Alive

Biztos érezte már mindenki azt az érzést, amikor annyira szeretnél valamit szeretni, és az a valami (a valakitől most tekintsünk el) mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne így legyen. Így vagyok az I am Alive játékkal, amiért nagyon mérges vagyok a fejlesztőkre.
No nem azért, mert annyira banális lett a történet. Ez esetben még azt is mondhatnám, hogy a nagy hűhöz ez kell (megadja a startnál a nagy célt, és mindent csinálunk, csak azt nem, ami ennek eléréséhez szükséges, hogy végül egy záróvideóban látszólag zárjon).
Az is tök jó, hogy bizony van szuflánk, és nem mászkálhatunk végtelenségig a falakon Ezio módjára. Hozzátesz az izgalmakhoz.
A harc rendszerben is jó. Alig van töltényünk, így folyamatos feszkóban próbál tartani.
És itt kezdődnek a problémák…
Közelharc esetén minden esetben végig kell játszani egy kardpárbajt (jó machete párbajt), amiből kilépni nem tudunk, de a ránk rontó ellen társai addig vagdoshatnak minket. És ezt még talán le is nyelnénk, mert az íj felszedése után azért javul a helyzet, és törődjünk bele, hogy ez amolyan feszkónövelő nehezítés, mint amivel a Resi 4-et szokás védeni. De, hogy ehhez kapunk egy olyan mentési rendszert, ahol a fejezeten belül csak fix számú visszatöltési lehetőség van a checkpointtokhoz, és minden elhalálozás esetén ez csökken, ha pedig elfogy, kezdheted elölről a fejezetet, nos ez igazán pont azt öli meg, hogy kedvünk legyen keresgélni, felfedezni, kísérletezni.
Pedig az életben maradásunk pontosan ezt követeli meg. Értem, hogy ez is azt célozza, hogy átéljük a helyzetet, a kétségbeesést, a reménytelenséget, stb. DE! Ez egy játék, és a játék segítsen abban, hogy elhiggyem ott vagyok, hogy érezzem, kurva szar egy földrengés után. Ne frusztráljon, hanem hagyjon játszani. És éppen ezért nagyon bosszantó ez a játék, mert mindenkinek javaslom, ha van kb. 8 órája (mert ennyi idő alatt végigtolható) próbálja ki, hiszen van benne potenciál, tök jól is működött volna ez a játék, ha a készítők megállnak és azt mondják, hogy hé, játékot csinálunk, mi ezt így élvezzük? Mert jó a körítés, nekem bejött a grafika is, mert ennyi időre elég, és adja az atmoszférát a folyamatos szürke, barna világ. A történet is elmenne szódával, az erőltetett csattanó pedig belefér. A toronymászás és a harc aránya is jó. (Az irányítást azért precízebb is lehetne). A harc alapötletét is megvesszük. Csak ne frusztrált volna annyiszor a fent említett két dolog…



Végigjátszás befejezése: 2019. március 30.
Végigjátszás hossza: 7 óra 43 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk