Annak idején elég bátortalanul vágtam bele a Halo sorozatot összefogó Master Chief kollekcióba, amely az első négy részt tartalmazta, és ebből az első kettőt nagy mértékben grafikailag feljavította. Annak idején féltem tőle, aztán úgy beszippantott az univerzum, hogy csakis nagyon jó emlékekkel hagytam ott a szériát. A magamfajta béna lövészeknek is élvezetes volt a harc, és bár részleteiben nem maradt meg a történet máig, de arra jó volt, hogy vitt előre a változatos pályákon.
És itt hibáztam. Nem vittem tovább az élményt az ötödik részre. Kihagytam vagy egy évet, mielőtt az eddigi utolsó Halo játékba belevágtam volna.
Ennek az lett a következménye, hogy gyorsan fel kellett lapozni, akkor mi is történt korábban, mert csak annyi maradt meg, hogy lett egy új faj, egy új ellenfél, és Cortana szavatossága éppen lejárt. Néztem is nagyokat, akkor ezek most kicsodák, micsodák, hogy is van? Valahogy a lövöldözés sem ment olyan flottul, mint emlékeztem. Fogalmam sem volt melyik fegyver mire jó, hogyan működik. Ott álltam a harc kellős közepén, és teljesen ész nélkül lőttem azzal ami nálam volt. Igazán ez a játék végére sem nagyon változott.
Röviden és tömören: nem tett jót az élménynek, hogy a negyedik részt régen játszottam végig, és nem volt meg a lendület.
Pedig a játék gyönyörű, és változatos. Itt is csodaszép helyeken lődözünk, és futunk az Őrzők után, és keressük Cortana-t. Aztán persze felvesszük a fonalat, és a gunplay-t is megszokjuk, belejövünk, de igazán mire ez sikerül, addigra pont vége van a játéknak.
Tudom, tudom, hogy a játék célja itt erősen a multi volt már, és maga kampány is végigtolható kooperatív módon, de szegény alapvetően egyjátékos fejemnek az így feltelepített körülbelül 100 GB adattömeg picit sok volt ezért 8-9 óráért. Összességében tehát keserű a szájízem, pedig nem olyan rossz játék a Halo 5, csak valahogy az elmúlt részek emlékei által fokozott elvárásoknak nem sikerült megfelelnie.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése