Sokszor mondtam azt, hogy egy játék akkor jó, ha örömérzéssel tölt el a vele töltött idő. Nos, azt hiszem ezt az álláspontomat meg kell változtatnom, ugyanis a Hellblade: Senua's Sacrifice játékkal játszani minden volt, csak nem öröm.
Egyáltalán nem éreztem magam jól a saját bőrömben.
Mivel általában este játszom, a kontrollert letéve bizony az alvás sem jött könnyen, mert nagyon felkavaró volt az egész. Mégis végig akartam menni rajta, át akartam élni az élményt. És bármilyen meglepő, csak javasolni tudom mindenkinek, hogy így tegyen. Mert persze, ha csak játékmechanikát nézem, akkor egyrészt semmi extra: egy viszonylag könnyen ráérezhető harc, egy lineáris csőjáték, egyszerű -bár néha fárasztó- puzzle. Sőt, még akár a hibákat is felkaphatnám, hiszen a kamera néha beakad, úgy küzdők, hogy a legnagyobb nehézséget a rosszul helyezkedő kamera adja. De ezt most le is tudtuk, és nem is ez fog megmaradni bennünk, hanem az a hihetetlen atmoszféra, amely körbevesz minket, amelyben elmerülünk, amelyet azért kell átélnünk, hogy táguljon a világlátásunk.
Nos, ezen a területen pedig nagyon erős a játék.
Bevezet minket a mentális zavarok világába. Teszi ezt olyan képi és hang eszközökkel, hogy a saját bőrünkön érezzük az őrületet, és nem tudunk tőle szabadulni a játék kikapcsolása után sem. Szó szerint együtt élünk a főhősnővel, együtt érzünk vele. Mindezek mellé pedig kapunk olyan audio sávokat, amely a játék után is szívesen hallgatunk. Szörnyű utazás ez, amelyet nem élvez az ember, de mégis nagyon jó, hogy átéli.
Egyáltalán nem éreztem magam jól a saját bőrömben.
Mivel általában este játszom, a kontrollert letéve bizony az alvás sem jött könnyen, mert nagyon felkavaró volt az egész. Mégis végig akartam menni rajta, át akartam élni az élményt. És bármilyen meglepő, csak javasolni tudom mindenkinek, hogy így tegyen. Mert persze, ha csak játékmechanikát nézem, akkor egyrészt semmi extra: egy viszonylag könnyen ráérezhető harc, egy lineáris csőjáték, egyszerű -bár néha fárasztó- puzzle. Sőt, még akár a hibákat is felkaphatnám, hiszen a kamera néha beakad, úgy küzdők, hogy a legnagyobb nehézséget a rosszul helyezkedő kamera adja. De ezt most le is tudtuk, és nem is ez fog megmaradni bennünk, hanem az a hihetetlen atmoszféra, amely körbevesz minket, amelyben elmerülünk, amelyet azért kell átélnünk, hogy táguljon a világlátásunk.
Nos, ezen a területen pedig nagyon erős a játék.
Bevezet minket a mentális zavarok világába. Teszi ezt olyan képi és hang eszközökkel, hogy a saját bőrünkön érezzük az őrületet, és nem tudunk tőle szabadulni a játék kikapcsolása után sem. Szó szerint együtt élünk a főhősnővel, együtt érzünk vele. Mindezek mellé pedig kapunk olyan audio sávokat, amely a játék után is szívesen hallgatunk. Szörnyű utazás ez, amelyet nem élvez az ember, de mégis nagyon jó, hogy átéli.
Végigjátszás befejezése: 2019. május 06.
Végigjátszás hossza: 7 óra 50 perc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése