Ugrás a fő tartalomra

Operencia: The Stolen Sun

Édesanyám könyvelő volt, otthon dolgozott, és én tartottam karban a 286-os EGA monitoros gépet. Amire karbantartás közben véletlen feltelepült az Eye of the Beholder. És véletlen végig is játszottam. Aztán később itt vagy már a saját 386-osomon, de végig toltam a második és harmadik részt is. Rajzoltam a kockásfüzetbe (tudom, négyzetrácsos), és nagyon élveztem. 
Csoda hát, hogy amikor kiderült magyar fejlesztők dolgoznak egy hasonló játékon epekedve vártam? Aztán szóltak várjak, lesz magyar felirat. Én pedig vártam és megérte, de nagyon megérte. 
Az Operencia: The Stolen Sun ugyanis az a játék, amelyet az olyan öreg rókák, mint én nagyon is tudnak értékelni. Ugyan itt már nem rajzoltam a térképet (tudom, lehetett volna, de az öregséggel a kevés idő is együtt jár, így erre már nem vállalkoztam), de magát a játékot nagyon élveztem. 


Kapunk itt mindent, ami kell ehhez a stílushoz. Például a kockáról kockára lépkedést, amely olyan ügyesen lett megoldva, hogy néha elfelejtjük a kockásított mezőt, és megpróbálunk átlósan is menni. Ennek oka, hogy a mozgás folytonos, egy percig sem érezzük, hogy egyik kockáról a másik kockára lépkednénk. 
Aztán kapunk fejtörőket, rejtvényeket, rejtett helyeket, melyek egy része könnyen megtalálható más részük nem annyira. Egyes fejtörők esetén kapunk súgást, máskor azonban nem. Picit fura is volt, hiszen ez egyrészt idézte a régi időket, másrészt pedig megpróbált megfelelni a mai felgyorsult világnak. Éppen ez okozta a furaságát, mert ettől kettős lett a dolog. 
A harcrendszer nem volt túlbonyolítva, de szerintem ide pont ennyi elég is volt, teljesen élvezetesek voltak a csaták. Annál kevésbé a felszerelés menedzselése. Ez bizony konzolon nagyon nehezen átlátható volt. Ami viszont számomra nagyon nagyot nyomott az a magyar mese és mondakör beleszövése a történetbe. Nem tudom, hogy más országokban hangzik-e olyan menőn az, hogy busó mint az, hogy ork, vagy az, hogy garabonciás varázslók mint az, hogy red wizards, de nekem nagyon bejött. Imádtam, hogy ezek nagy része az angol szavak között is magyarul hangoznak el (pl. Napkirály, Hadúr, stb.). És imádtam azt is, hogy a történetbe csempészték ezeket a regéket. Erre legjobb példa Déva várának picit korszerűsített, mai trendekhez igazított története. És külön öröm volt, hogy magyarul játszhattam, mert úgy érzem így olyan részleteket is tudtam élvezni, amelyekről, ha angolul lett volna lemaradtam volna. 
Szóval kedves Zen stúdió, tessék eleget tenni a stáblista utáni sejtetésnek.


Végigjátszás befejezése: 2019. július 07.
Végigjátszás hossza: 37 óra 19 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Devil May Cry 5

Sírnak a démonok? Ki tudja... Mindenesetre elsőként a szériából kipróbáltam az ötödik felvonást, és röviden meg tömören, ej, dejót szabdalkoztunk.  A kaszabolás pedig élvezetes, de tény, számomra csak pont annyi ideig, amíg a sztoriszál engedi.  Pedig ebben a játékban több van, hiszen minden eredményünk újabb és újabb lehetőségeket nyit meg. Lehetőségben pedig nincs hiány. A három irányítható karakter három különböző harcmodort igényel, három különböző fejlesztési területtel, karaktereként eltérő fejlesztési utakkal.  Dante esetében talán már túl sokkal is, hiszen annyira későn kapjuk őt meg, és a legtöbb fejlesztési területtel ő bír, hogy azokkal igazán az első végig játszás során nem is fogunk tudni élni. Ennek ellenére számomra a legkedvesebb karakter V volt. Az általa megidézett démonállatokkal nagyon szerettem harcolni. Valahogy az egész játék kevésbé lett szórakoztató, miután a történet szerint „elveszítjük” őt.  A játék maga persze túlzó, ami jól is áll neki. ...