Ugrás a fő tartalomra

Operencia: The Stolen Sun

Édesanyám könyvelő volt, otthon dolgozott, és én tartottam karban a 286-os EGA monitoros gépet. Amire karbantartás közben véletlen feltelepült az Eye of the Beholder. És véletlen végig is játszottam. Aztán később itt vagy már a saját 386-osomon, de végig toltam a második és harmadik részt is. Rajzoltam a kockásfüzetbe (tudom, négyzetrácsos), és nagyon élveztem. 
Csoda hát, hogy amikor kiderült magyar fejlesztők dolgoznak egy hasonló játékon epekedve vártam? Aztán szóltak várjak, lesz magyar felirat. Én pedig vártam és megérte, de nagyon megérte. 
Az Operencia: The Stolen Sun ugyanis az a játék, amelyet az olyan öreg rókák, mint én nagyon is tudnak értékelni. Ugyan itt már nem rajzoltam a térképet (tudom, lehetett volna, de az öregséggel a kevés idő is együtt jár, így erre már nem vállalkoztam), de magát a játékot nagyon élveztem. 


Kapunk itt mindent, ami kell ehhez a stílushoz. Például a kockáról kockára lépkedést, amely olyan ügyesen lett megoldva, hogy néha elfelejtjük a kockásított mezőt, és megpróbálunk átlósan is menni. Ennek oka, hogy a mozgás folytonos, egy percig sem érezzük, hogy egyik kockáról a másik kockára lépkednénk. 
Aztán kapunk fejtörőket, rejtvényeket, rejtett helyeket, melyek egy része könnyen megtalálható más részük nem annyira. Egyes fejtörők esetén kapunk súgást, máskor azonban nem. Picit fura is volt, hiszen ez egyrészt idézte a régi időket, másrészt pedig megpróbált megfelelni a mai felgyorsult világnak. Éppen ez okozta a furaságát, mert ettől kettős lett a dolog. 
A harcrendszer nem volt túlbonyolítva, de szerintem ide pont ennyi elég is volt, teljesen élvezetesek voltak a csaták. Annál kevésbé a felszerelés menedzselése. Ez bizony konzolon nagyon nehezen átlátható volt. Ami viszont számomra nagyon nagyot nyomott az a magyar mese és mondakör beleszövése a történetbe. Nem tudom, hogy más országokban hangzik-e olyan menőn az, hogy busó mint az, hogy ork, vagy az, hogy garabonciás varázslók mint az, hogy red wizards, de nekem nagyon bejött. Imádtam, hogy ezek nagy része az angol szavak között is magyarul hangoznak el (pl. Napkirály, Hadúr, stb.). És imádtam azt is, hogy a történetbe csempészték ezeket a regéket. Erre legjobb példa Déva várának picit korszerűsített, mai trendekhez igazított története. És külön öröm volt, hogy magyarul játszhattam, mert úgy érzem így olyan részleteket is tudtam élvezni, amelyekről, ha angolul lett volna lemaradtam volna. 
Szóval kedves Zen stúdió, tessék eleget tenni a stáblista utáni sejtetésnek.


Végigjátszás befejezése: 2019. július 07.
Végigjátszás hossza: 37 óra 19 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...

Resident Evil 7: Biohazard

Fura viszonyom van a Resident Evil játékokkal. Az első három kimaradt, a negyedik résznél kapcsolódtam be, mellékszálakkal egyelőre nem foglalkoztam, és az ötödik rész tetszett eddig a legjobban. Igen, nem a negyedik (mert annak kastélyos, középső szakaszát nem nagyon tudtam hova tenni). Ideje volt, hogy a megújult hetest is kipróbáljuk, hiszen belső nézetet kapunk, új szereplőket, és valami egészen mást. Illetve mégsem lesz egészen más, hiszen itt is lesznek fura fejtörők (te is hatalmas bronzmedalionokkal zárod az otthonod, nem igaz?). De ezek az valóságot nélkülöző fejtörök már-már védjegyek, nem zavaróak egyáltalán. Mit kezdtek viszont a fejlesztők a belső nézettel? Egészen sokat. Meg kell hagyni, sokkal zsigeribbé, átélhetőbbé vált ezáltal a rettegés. A játék elején kifejezetten félelmetes volt, ahogyan belülről lett átélhető a kiszolgáltatottságunk. Ez külső nézetben nem működött volna ennyire. Az egyetlen probléma, hogy az irányítás bizony még mindig nem megy flottul. Nem tudom,...