Ugrás a fő tartalomra

Operencia: The Stolen Sun

Édesanyám könyvelő volt, otthon dolgozott, és én tartottam karban a 286-os EGA monitoros gépet. Amire karbantartás közben véletlen feltelepült az Eye of the Beholder. És véletlen végig is játszottam. Aztán később itt vagy már a saját 386-osomon, de végig toltam a második és harmadik részt is. Rajzoltam a kockásfüzetbe (tudom, négyzetrácsos), és nagyon élveztem. 
Csoda hát, hogy amikor kiderült magyar fejlesztők dolgoznak egy hasonló játékon epekedve vártam? Aztán szóltak várjak, lesz magyar felirat. Én pedig vártam és megérte, de nagyon megérte. 
Az Operencia: The Stolen Sun ugyanis az a játék, amelyet az olyan öreg rókák, mint én nagyon is tudnak értékelni. Ugyan itt már nem rajzoltam a térképet (tudom, lehetett volna, de az öregséggel a kevés idő is együtt jár, így erre már nem vállalkoztam), de magát a játékot nagyon élveztem. 


Kapunk itt mindent, ami kell ehhez a stílushoz. Például a kockáról kockára lépkedést, amely olyan ügyesen lett megoldva, hogy néha elfelejtjük a kockásított mezőt, és megpróbálunk átlósan is menni. Ennek oka, hogy a mozgás folytonos, egy percig sem érezzük, hogy egyik kockáról a másik kockára lépkednénk. 
Aztán kapunk fejtörőket, rejtvényeket, rejtett helyeket, melyek egy része könnyen megtalálható más részük nem annyira. Egyes fejtörők esetén kapunk súgást, máskor azonban nem. Picit fura is volt, hiszen ez egyrészt idézte a régi időket, másrészt pedig megpróbált megfelelni a mai felgyorsult világnak. Éppen ez okozta a furaságát, mert ettől kettős lett a dolog. 
A harcrendszer nem volt túlbonyolítva, de szerintem ide pont ennyi elég is volt, teljesen élvezetesek voltak a csaták. Annál kevésbé a felszerelés menedzselése. Ez bizony konzolon nagyon nehezen átlátható volt. Ami viszont számomra nagyon nagyot nyomott az a magyar mese és mondakör beleszövése a történetbe. Nem tudom, hogy más országokban hangzik-e olyan menőn az, hogy busó mint az, hogy ork, vagy az, hogy garabonciás varázslók mint az, hogy red wizards, de nekem nagyon bejött. Imádtam, hogy ezek nagy része az angol szavak között is magyarul hangoznak el (pl. Napkirály, Hadúr, stb.). És imádtam azt is, hogy a történetbe csempészték ezeket a regéket. Erre legjobb példa Déva várának picit korszerűsített, mai trendekhez igazított története. És külön öröm volt, hogy magyarul játszhattam, mert úgy érzem így olyan részleteket is tudtam élvezni, amelyekről, ha angolul lett volna lemaradtam volna. 
Szóval kedves Zen stúdió, tessék eleget tenni a stáblista utáni sejtetésnek.


Végigjátszás befejezése: 2019. július 07.
Végigjátszás hossza: 37 óra 19 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...
Megjegyzés küldése
További információk

Diablo II: Resurrected

Mit lehet csinálni a nosztalgiával?  Meg kell lovagolni.  Jó emlék a Diablo 2?  Naná, hogy az.  Igaz, azóta többször próbáltam az eredetit végigjátszani, de nem sikerült, pedig abból a korból ez az egyik olyan játék, ami megvolt eredetiben. Aztán nem is olyan régen készült egy felújítás belőle. Nosza, fel is ültem arra a lóra, és hagytam, hogy a nosztalgia magával ragadjon egy végigjátszás erejéig, azaz 1 karakterrel kergettem a vándort és legyőztem a démoni testvéreket. (Annak idején barbárral és PC-n, most viszont nekromantával és Xbox-on). Vitt is az a ló rendesen. Ugyanis a játék eszméletlenül szép grafikai tuningot kapott. Úgy maradt autentikus, hogy közben a korábbi SVGA grafika újra lett rajzolva, nem egyszerűen csak fel lett skálázva. Ennek köszönhetően ma már nem egy szörny pontos anatómiája kivehetővé vált. Ami annak idején csak egy pixelhalmaz volt, most részleteiben elevenedik meg előttünk. Természetesen mindehhez szép új fények és effektek is járnak, így...
Megjegyzés küldése
További információk