Bevallottan Tomb Raider rajongó vagyok már az első résztől. Amikor a kocka T-rex megindult felénk még szoftveres rendereléssel… Nos, a dolog nem eresztett, és amikor annak idején az újraindítást végigjátszottam a lelkesedés az egekbe került. A japán szigeten játszódó, már szinte horrorba átcsapó történet moziszerűsége annyira magával ragadott, hogy alig vártam azt az akciót, amelynek eredményeképpen a folytatást is végigtolhatom. És amikor a szibériai kalandot végigjátszottam, nos, csak pislogtam utána. Azt hiszem a vágyakozásom volt túl nagy, mert csalódottan fejeztem be a játékot, azzal a „nemvoltrosszde” érzéssel. 
És akkor íme most megvolt a Shadows of the Tomb Raider is, és... ismét nagyon lelkes vagyok!
Mintha a készítők rátaláltak volna a helyes arányokra. Vagy a zöld szín kellemesebb, mint a fagyos fehér. Nem tudom. Tény azonban, hogy rettenetesen élveztem. Pedig a "gonosz csávó" háttérsztorija itt nem annyira emberi (ez volt számomra a csúcspont a Rise-ban), sőt! És sajnos azokból a morális kérdésekből is visszavesz a játék, pedig az elején bizony nagyon kemény kérdéseket boncolgat. Mert legyünk őszinték, Lara fanatizmusa okozza egy város pusztulását. És mindez a jó ügy érdekében. Nagyon kemény kezdés, és nagyon sokat is ki lehetett volna hozni belőle, de az első perui város megtalálását követően nem sokat foglalkozik már a játék ezzel. Ahogyan a múlttal sem, pedig az egyik legjobb pálya, ahogyan a kis Lara a kertben játszik és kommentál mindent. A pályák azonban változatosak, rejtvények megoldhatók, a tűzharcból visszavesznek, a fókusz a felfedezésen van.
És ez jó! Nagyon jó!
Ritka, amikor kipörgetek egy játékot 100%-ra, de ezt most megtettem. Nagyon élveztem. Kár, hogy a nagy egész nem áll össze, azaz igazán csak egy újabb epizód lett, és nem a reboot trilógia lezárása.
Végigjátszás befejezése: 2019. május 03.
Végigjátszás hossza: 35 óra 07 perc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése