Néha játszom

Nem vagyok se fesztiválozó, se benzingőz rajongó. Viszont annak idején, amikor a Forza Horizon második része elindult a Boxon, már a bevezető videó alatt éreztem, hogy egy nagyon jó játékba sikerült belevágnom. Ráadásul ez az érzés végig megmaradt. Imádtam az szimulációmentes autóversenyzést a Riviérán. Nem volt kérdés annak idején, amint lehet, nekem kell a harmadik. Aztán egy kellemes leárazás során a teljes csomag beszerzésre került, nem olyan régen pedig bele is vágtam az ausztrál kalandba, és... és nem jött az az érzés, ami a korábbi verziónál.  A fő probléma az, hogy ez az érzés később sem jött meg. Pedig nem rossz játék ez. Nagyon is kellemes az autókázás az ausztrál vidéken. A táj változatos, van itt sivatag, erdő, óceán, város. A körítés pedig nagyon szintén fantasztikus.  A játék azonban mégsem áll össze. Míg korábban azt éreztem a fénylő francia-olasz partok mentén, hogy a játék azt szeretné élvezzem a suhanást, az ömlő napfényt, a dübörgő zenét, a versenyzést, szóval a buli

A Lego játékok visszatérő programok a családi Xbox-on. Persze, hogy azok, hiszen gyermeki bájuk miatt nem csak apának, hanem a srácoknak is felhőtlen szórakozást tudnak nyújtani. És akkor képzeljük el, hogy megkapjuk mellé még a Star Wars körítést is, annak a világét, amin apa felnőtt, és most a gyerekeket is kezdi beszippantani. Ugye, hogy nehéz az ilyesminek ellenállni? Különösen, hogy úgy jár az ember, hogy megtekinti a 9. részt (ettől teljesen kiborul), de kedvet kap egy-két lézersugár kilövéséhez, fénykardok csapkodásához. Nosza, megnéztem hát a játékkönyvtárat, és ekkor megpillantottam a megvásárolt játékok között a hetedik rész kockásított verzióját. Lehet azt mondani, hogy nem telepítem? Nem.  Röviden tömören: A Lego és Star Wars tökéletes párosítás, mindig működik.  Persze a recept változatlan. Itt is ugyanazt kell csinálni, mint mindig, minden Lego játékban. Vannak a pályák, végig kell vinni, logikázni, legózni, építeni, rombolni, gyűjteni. Aztán persze a küldetések között ot

Van egy olyan szó, hogy dafke. Kellett erőt venni magamon, hogy Batman városi kalandjai után bevállaljam a trilógia záró epizódját. De milyen jól tettem, hogy így tettem! Egyszerűen kiválóan szórakoztam.  Persze itt is volt egy két dolog, ami zavaróan hatott, itt is megvolt egy-két olyan gyűjthető elem, ami csak a sztori egy adott pontján vált elérhetővé, de a térképen már látszódott, itt is volt olyan mellékküldetés, amelyhez nem minden esetben kaptam teljes instrukciót, sőt egy-két alkalommal kellemetlen programbogarakba is belefutottam.  Viszont összességében ezek nem voltak zavaróak, mert azt kell mondjam, a fejlesztők a harmadik játékra nagyjából sikerrel találták meg az egyensúlyt. Nem volt túl sok a kérdőjel, nem voltak frusztrálóak a kihívások, és még a számuk is éppen megfelelő volt.  Aztán persze ott volt az egyik legmenőbb dolog, a Batmobil vezethetősége. Bár az irányítás egyes esetekben mondjuk úgy fura volt, de összességében igazán menő érzés száguldani a városban. A tört