Ugrás a fő tartalomra

Forza Horizon 3

Nem vagyok se fesztiválozó, se benzingőz rajongó. Viszont annak idején, amikor a Forza Horizon második része elindult a Boxon, már a bevezető videó alatt éreztem, hogy egy nagyon jó játékba sikerült belevágnom. Ráadásul ez az érzés végig megmaradt. Imádtam az szimulációmentes autóversenyzést a Riviérán. Nem volt kérdés annak idején, amint lehet, nekem kell a harmadik. Aztán egy kellemes leárazás során a teljes csomag beszerzésre került, nem olyan régen pedig bele is vágtam az ausztrál kalandba, és... és nem jött az az érzés, ami a korábbi verziónál. 

A fő probléma az, hogy ez az érzés később sem jött meg.

Pedig nem rossz játék ez. Nagyon is kellemes az autókázás az ausztrál vidéken. A táj változatos, van itt sivatag, erdő, óceán, város. A körítés pedig nagyon szintén fantasztikus. 

A játék azonban mégsem áll össze. Míg korábban azt éreztem a fénylő francia-olasz partok mentén, hogy a játék azt szeretné élvezzem a suhanást, az ömlő napfényt, a dübörgő zenét, a versenyzést, szóval a bulizást, addig itt inkább szívatni akarnak. Miért mondom érzem ezt? Néhány példa:

  • Szeretném teljesíteni a kihívást, hogy bejárom az összes utat. Erre a játék tele van olyan rövid bekötőúttal, ami egy-egy házhoz vezet, fél méter hosszúak, de beleszámít a teljesítésbe. Mit okoz ez? Megtöri a száguldást, felesleges időhúzást okoz. 
  • A versenyutak vonalvezetése a legtöbb esetben az éles kanyarokra épít. Mit okoz ez? Megtöri a száguldást, és az ismétlődés miatt frusztrációt és unalmat okoz.
  • A versenyszakaszokat külön teljesíteni kell. Majd indulhatunk bajnokságokon, amelyek ugyanezeket a versenyszakaszokat hasznosítja újra. Mit okoz ez? Felesleges időhúzást. 
Mindezek mellett pedig persze lépjük a szinteket, és éppen kezdenénk a pipákat tenni a versenyek mellé, amikor lefutjuk, az utolsó nagyeseményt majd elkezd futni a stáblista. Én meg keresem az állam, hogy akkor vége? Persze lehet menni még mindenfelé, és sok pipálható dolog van még, de milyen már, hogy ezt egy stáblista után tesszük?

Ha már említettem a nagyeseményeket, hát... valahogy azok az előzőben látványosabbak voltak. Itt sok esetben nem látjuk a legyőzendő vonatot, repülőt, valamit, mert az út nem úgy vezet, hogy ez látható legyen. 

És mi a helyzet a fesztivál hangulattal? Nos, szerintem az nincs. Körítésnek ott van, de mivel minket tesz meg fesztiválfőnökké, ez ugrik. Mert egy főnök ugye nem bulizik. Ettől persze jobban nyílik a világ, több funkció van a rendszerben, nagyobb a szabadság. Viszont ettől szürkébb lett az egész, oda a nagybetűs hangulat. 

 



Végigjátszás befejezése: 2020. augusztus 03.
Végigjátszás hossza: 39 óra 47 perc

A teljes csomaghoz járt a két kiegészítő terep. Izgatottan vágtam bele mindkettőbe, de nagyon felemásan távoztam. 

Az alapjáték után nem voltak nagy elvárásaim a hófedte hegycsúcsok közé vezető kiegészítővel. Ugyanakkor a környezetváltozás, a versenymegítélést csillagokban mérő játékmód mégis izgalmassá tette ezt a kiegészítőt. Nem beszélve arról, hogy itt az utak esetében indokoltabb a hirtelen csavarok, szerpentinek. Ráadásul nagyon izgalmas tud lenni, amikor a verseny elején a nap megcsillan a hófehér havon, majd a néhány perccel később már sűrű hóviharban száguldunk az orrunkig sem látva. A kiegészítő hossza is éppen megfelelő. A kihívásokat is kellő ütemben adagolja a játék.

 



Végigjátszás befejezése: 2020. augusztus 09.
Végigjátszás hossza: 9 óra 37 perc

Mindezek után ki ne várná, hogy száguldhasson a műanyag csavaros útvonalakon? Mert ugye milyen jól hangzik a forró kerekek által inspirált területen nyomni a gázt? Jól hangzik, de a végén mégsem lesz az. Mert itt nincs letérés az utakról! Marad a pálya, de a pálya úgy vezet, hogy bizony az S1-S2 szuperszáguldós autókkal sokszor inkább a falak közötti pattogássá válik az egész, mint élvezetes száguldássá. És ezen a driveatar rendszer sem segít. Ugyanis nemcsak itt, hanem a játék többi részén is, a gép által vezetett autók erőszakosak, lökdösődők. Ebben a zárt csőben bizony ez még inkább zavaró.

 



Végigjátszás befejezése: 2020. augusztus 15.
Végigjátszás hossza: 8 óra 13 perc

Összességében tehát kaptam egy játékot, ami többet ad, többet nyújt, de ettől a többtől valahogy mégis üresebb lett a hangulat. Valahogy a buli tűnt el az egészből, az élvezetes autókázás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Devil May Cry 5

Sírnak a démonok? Ki tudja... Mindenesetre elsőként a szériából kipróbáltam az ötödik felvonást, és röviden meg tömören, ej, dejót szabdalkoztunk.  A kaszabolás pedig élvezetes, de tény, számomra csak pont annyi ideig, amíg a sztoriszál engedi.  Pedig ebben a játékban több van, hiszen minden eredményünk újabb és újabb lehetőségeket nyit meg. Lehetőségben pedig nincs hiány. A három irányítható karakter három különböző harcmodort igényel, három különböző fejlesztési területtel, karaktereként eltérő fejlesztési utakkal.  Dante esetében talán már túl sokkal is, hiszen annyira későn kapjuk őt meg, és a legtöbb fejlesztési területtel ő bír, hogy azokkal igazán az első végig játszás során nem is fogunk tudni élni. Ennek ellenére számomra a legkedvesebb karakter V volt. Az általa megidézett démonállatokkal nagyon szerettem harcolni. Valahogy az egész játék kevésbé lett szórakoztató, miután a történet szerint „elveszítjük” őt.  A játék maga persze túlzó, ami jól is áll neki. ...