Ugrás a fő tartalomra

LEGO Star Wars: The Force Awaken

A Lego játékok visszatérő programok a családi Xbox-on. Persze, hogy azok, hiszen gyermeki bájuk miatt nem csak apának, hanem a srácoknak is felhőtlen szórakozást tudnak nyújtani. És akkor képzeljük el, hogy megkapjuk mellé még a Star Wars körítést is, annak a világét, amin apa felnőtt, és most a gyerekeket is kezdi beszippantani. Ugye, hogy nehéz az ilyesminek ellenállni? Különösen, hogy úgy jár az ember, hogy megtekinti a 9. részt (ettől teljesen kiborul), de kedvet kap egy-két lézersugár kilövéséhez, fénykardok csapkodásához. Nosza, megnéztem hát a játékkönyvtárat, és ekkor megpillantottam a megvásárolt játékok között a hetedik rész kockásított verzióját. Lehet azt mondani, hogy nem telepítem? Nem. 

Röviden tömören: A Lego és Star Wars tökéletes párosítás, mindig működik. 

Persze a recept változatlan. Itt is ugyanazt kell csinálni, mint mindig, minden Lego játékban. Vannak a pályák, végig kell vinni, logikázni, legózni, építeni, rombolni, gyűjteni. Aztán persze a küldetések között ott vannak a szabad terepek, ahol kisebb feladatok várnak még ránk. Itt is gyűjthetünk figurákat, aranykockákat, stb. Van persze néhány újdonság. 

Ott van például a Gears-ekre jellemző fedezékharcok, persze cuki legokkal. Vagy ami még jobb, a dogfight-ok x-wingekkel, tie vadászokkal, stb. Itt ugyan nem tudtam eldönteni, hogy az inverz botkormányos irányítás a jobb-e a vagy a hagyományos, de mindenképpen színfoltok ezek a pillanatok, hiszen utoljára a kilencvenes években repültem ezekkel a gépekkel. 

Bár szeretem a Lego játékokat, nem sok motiváció szokott bennem maradni, hogy a küldetések teljesítése után is kolbászoljak még a játékban, és gyűjtögessek. Itt azonban még jó pár órát töltöttem a mellékküldetésekkel, a gyűjtögetéssel. Egyszerűen bent ragadtam a játékban. Éppen úgy, ahogy a gyermekek is. Egyszerűen imádták a szériát, generációkat kötött össze.

 



Végigjátszás befejezése: 2020. június 27.
Végigjátszás hossza: 20 óra 00 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk