A terv megvalósult, végigvittem a Crysis trilógiát. Megmondom őszintén a harmadik részbe már picit megfáradtan vágtam bele. Nem azért, mert az előzőek annyira rosszak lettek volna, inkább azért, mert bár más volt a két előzmény, mégis játékélményt hasonlót adott, és már vágytam valami másra.
Hát, a harmadik lezáró résszel sem kaptam meg ezt a mást.
Illetve de, mégpedig az íjat, ami az emberekkel szemben nagyon jó újítás volt. Változtatott a játékmeneten, és végre értelmet nyert a lopakodás, hiszen az íjat használva nem leszünk láthatatlanból újra láthatatók. A lopakodás nem csak ezen a téren javult. Itt már működik a hátulról lecsapás művészete is, kezelhető a rendszer.
Aztán mindez eltűnik, amikor az idegenek magukhoz térnek, megjelennek. Ellenük marad a hatékony lőszerfogyasztás.
Persze a játék alapvető mechanizmusa továbbra sem változott. Rejtőzködünk, és páncélt nyomunk magunkra.
És itt is csőben haladunk. Ami jó, mert sztoriközpontúbb a téma. Azonban itt már nem egy pálya kinyílik, és tágabb taktikázást ad a számunkra. A cső pedig a lerombolt és a természet által újra benőtt New York utcáin vezet minket. Mégpedig olyan látványvilággal, amely szerintem még ma is megállja a helyét. Mert ez az új New York nagyon szép, és nagyon, de nagyon le tud rombolódni.
A játék viszont rövidebb, mint elődjei. Ez azonban nem baj. Nincs ebben több idő. Ennyi pont elegendő. Különösen, hogy az a plussz, ami az íjas lopakodás miatt bekerült, a játék második felében - amikor megjelennek az űrlények - elvész, és visszatérünk a szokásos lövöldéhez.
Végül tehát legyen bármilyen szép, és tökös az utolsó rész, összességében ugyanúgy nem tud továbblépni önmaga árnyékán, mégpedig azon, hogy egy tök jó, de alapvetően átlagos FPS legyen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése