Last Ninja 2

Úgy voltam, ha már az első részben csalódtam, akkor tegyünk egy próbát a másodikkal is. Adjunk esélyt annak, hogy a múlt szép emlékei között vannak olyanok, amelyeket nem tudott az idő vasfoga megrágni. Hiszen a második nindzsa kalanddal játszottam életemben először, és a legtöbbet is még a C64-en. Ennek az emléke csak nem fog megcsúfúlni úgy, mint ahogyan az az első résszel történt. És lásd, úgy lett, igazam lett. Nagyon is!

Amennyire gyűlöltem az első résszel játszani 2020-ban, annyira élveztem a Last Ninja 2 végig vitelét ugyanebben az évben. Valahogy mindent, amit az első részben gyűlöltem, az itt működött. 

Nem kellett pixelgugolnom, hogy felvegyem a tárgyakat, nem kellett ideggörcsöt kapnom az ugrálgatós elemeknél (pedig itt is próbáltak szivatni azért). Valahogy azt éreztem az egész játék alatt, hogy itt a cél az, élvezzem a játékot. Oké, persze, hogy örökélettel játszottam (de a korábbit is azzal tekertem végig), de nem is merültünk el félpercenként a mocsárban (itt mondjuk nem volt mocsár, de voltak a raktárban dobozok, meg úszó csónakok), mert nem pont azon a pixelen álltam. 

Ráadásul itt minden sokkal színesebb, és változatosabb. Lehet, hogy a környezetváltozás okozta, de a játék helyszínei kellően eltérőek voltak, változatos helyszíneket járhattam be. 

Nem tudom, hogy a készítőknek szándékában állt e, de az egész azt a kellemes érzést hozta, hogy mekkora királyság volt az Amerikai Nindzsa filmet másolt videókazettán szinkron nélkül alámondásos fordításban megnézni 30 évvel ezelőtt. (mondjuk azt a filmet azóta sem mertem újranézni :) )

Végigjátszás befejezése: 2020. szeptember 28.

Végigjátszás hossza: 1 óra 9 perc