Ugrás a fő tartalomra

Last Ninja 2

Úgy voltam, ha már az első részben csalódtam, akkor tegyünk egy próbát a másodikkal is. Adjunk esélyt annak, hogy a múlt szép emlékei között vannak olyanok, amelyeket nem tudott az idő vasfoga megrágni. Hiszen a második nindzsa kalanddal játszottam életemben először, és a legtöbbet is még a C64-en. Ennek az emléke csak nem fog megcsúfúlni úgy, mint ahogyan az az első résszel történt. És lásd, úgy lett, igazam lett. Nagyon is!

Amennyire gyűlöltem az első résszel játszani 2020-ban, annyira élveztem a Last Ninja 2 végig vitelét ugyanebben az évben. Valahogy mindent, amit az első részben gyűlöltem, az itt működött. 

Nem kellett pixelgugolnom, hogy felvegyem a tárgyakat, nem kellett ideggörcsöt kapnom az ugrálgatós elemeknél (pedig itt is próbáltak szivatni azért). Valahogy azt éreztem az egész játék alatt, hogy itt a cél az, élvezzem a játékot. Oké, persze, hogy örökélettel játszottam (de a korábbit is azzal tekertem végig), de nem is merültünk el félpercenként a mocsárban (itt mondjuk nem volt mocsár, de voltak a raktárban dobozok, meg úszó csónakok), mert nem pont azon a pixelen álltam. 

Ráadásul itt minden sokkal színesebb, és változatosabb. Lehet, hogy a környezetváltozás okozta, de a játék helyszínei kellően eltérőek voltak, változatos helyszíneket járhattam be. 

Nem tudom, hogy a készítőknek szándékában állt e, de az egész azt a kellemes érzést hozta, hogy mekkora királyság volt az Amerikai Nindzsa filmet másolt videókazettán szinkron nélkül alámondásos fordításban megnézni 30 évvel ezelőtt. (mondjuk azt a filmet azóta sem mertem újranézni :) )




Végigjátszás befejezése: 2020. szeptember 28.
Végigjátszás hossza: 1 óra 9 perc

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...
Megjegyzés küldése
További információk