Ugrás a fő tartalomra

Toy Story 3

Nyílt világú játék gyerekek számára? Miért ne lehetne. A Toy Story 3 játékot készítő brigád (Avalanche Software) nagyon jól ráérzett erre a lehetőségre, és egy igazán hangulatos gyerekjátékot csinált olyan módon, hogy nem egy lineáris pályán „A” pontból „B” pontba vezeti el a gyerekeket, hanem kinyitja nekik a pályát, szétszór rajtuk mindenféle feladatot, lehetőséget biztosít számukra bizonyos döntések meghozatalához úgy, hogy ezáltal maguk alakítsák a játék környezetét. Mindezt pedig egy nagyon aranyos és hangulatos körítésbe helyezve.


A játék készítői úgy döntöttek, nem a mozifilm történetét mesélik el nekünk, nem az abban látott elemeket kell újra átélnünk. Ehelyett kölcsönvették a szereplőket, a film játékait, akikről jól tudjuk, ha az emberek nem látják őket, akkor külön életet élnek. Márpedig úgy, hogy maguk is játszanak. Most éppen egy western játékot, ahol valójában egy westernvárost építenek, amely a játék előre haladásával egyre csak gyarapodik. 

A városban, és annak környékén pedig akad bőven feladat. Ezek a feladatok (mellékküldetések) pedig elég változatosak. Van közöttük könnyen és azonnal kivitelezhető (pl. bárányok beterelése (inkább bedobása) a karámba) és van, amelyik hosszabb időtöltést igényel (pl. a pályaszerte megtalálható ejtőernyős műanyagkatonák célpontra ejtőernyőzése vagy az adott városi lakos adott ruhába öltöztetése majd lefotózása). Ez utóbbiakhoz bizony gyűjtögetnünk kell a térképen szanaszét dobált kozmetikai elemeket. Persze ezeket az elemeket nem egy esetben jól elrejtették, így meg kell dolgoznunk a begyűjtésükhöz. 

A küldetésekért pénzt kapunk, a pénzből pedig új városelemeket, új városlakókat vásárolhatunk, amellyel a település egyre csak bővül és persze szépül is. Különösen, ha szabadjára engedjük a fantáziánkat, és a városlakókat illetve a házakat elkezdjük kozmetikázni. Nincs is szebb, egy rózsaszín háznál, hatalmas virággal az előkertjében, és a tetején bohóchal farkakkal. (Ilyesmi jön össze, ha az apuka hagyja, hogy a gyerekek mondják meg hogyan nézzen ki mondjuk a börtön épülete.) Na, de mit keres itt Pizsi a Némóból? A válasz egyszerű. A kozmetikai tárgyak esetén a készítők megidézik a többi Pixar rajzfilmet amely egy óriási kikacsintás és hatalmas mókafaktor. 

Egyszerűen ezt a játékot nagyon nehéz volt nem szeretni. De azért sikerült. Mégpedig akkor, amikor járművet kellett irányítani. Na, akkor aztán káromkodtam volna ezerrel, ha nem a kiskorú gyerkőcök társaságában vagyok. Egyszerűen itt úgy megugrik a nehézség az irányíthatatlanság miatt, hogy nem is akaródzott az ehhez kapcsolódó dolgokat megcsinálni. Még szerencse, hogy ezek mind csak mellékfeladatok, a megoldásuk a végigjátszáshoz nem kötelezőek. 

Összességében ez a játék egy csodás, gyerekbarát, mégis sokrétű játék a kisebb korosztály számára… Már csak az a gond, hogy angolul tudó felnőtt nélkül picit nehéz dolguk lesz, mert kell valaki, aki elmondja mi a feladat az egyes küldetések során, illetve meggyőzi a gyerekek, hogy ne erőltesse azokat a lovaglós, vezetős részeket.



Végigjátszás befejezése: 2020. december 12.
Végigjátszás hossza: 5 óra 59 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...