Ugrás a fő tartalomra

Homefront: The Revolution

Arra már régen rájöttem, hogy azok az agyon ajnározott játékok, amelyektől minden szaksajtó hanyatt esik/esett, azok számomra nem egy esetben egy szimpla aha, de mi volt ebben a nagy csoda élménnyel zárultak. Ugyanakkor nem egy esetben jártam már úgy, hogy amitől a világ nem esett hanyatt, az nálam nagyon ütött, és nagyszerű élményként maradtak meg emlékeimben. Éppen ezért voltam nagyon bátor, amikor a Homefront: The Revolution játékot elindítottam.

Hiszen itt egy izgalmas világ, amelyben az elnyomottak oldalán küzdve forradalmárként kell helytállnunk. Minden szakaszban, adott területen kapunk nyílt világot, ahol ránk van bízva mit, hogyan oldunk meg. Kétféle terület létezik, ott, ahol nagyban dúlnak a harcok az elnyomók által irányított területen, illetve a másik, ahol zajlik a mindennapi élet és előbb fel kell korbácsolnunk a kedélyeket annak érdekében, hogy azt a területet az irányításunk alá vonhassuk. Izgalmasan hangzik? Persze, az is. Még akkor is, ha igazán ez nem áll másból, mint egyes területek elfoglalásából, azaz igazán minden ugyanoda fut ki. Ahogy haladunk előre a játékban a lehetőségeink úgy bővülnek. Lesz például egyre több kütyünk (kedvencem a távirányítós kisautóra szerelhető bomba).

És mi az, ami még lesz egyre több a játékban? Hibák. De nem olyan kisebb hibák, amik inkább megmosolyogtatók. Nem, ezek sajnos abból a fajtából vannak, amelyek leginkább a bosszantó szóval jellemezhetők. És rengeteg ilyen bosszantó dologgal találkozunk, amelyek bizony nagyon meg tudják ölni az élményt. Nehéz lenne felsorolni az összes gondot. Mert kit érdekelnek a lebegő autók, az átlátszó falak, az még vicces is lehet. Viszont a tervezői döntésből fakadó hibák már nem húzzák mosolyra az arcunkat.

Ez egy tök jó játék lehetett volna, de fejlesztői nehézségek ide vagy oda, ez a játék bizony nagyon félrement.


Végigjátszás befejezése: 2021. április 05.
Végigjátszás hossza: 28 óra 27 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...
Megjegyzés küldése
További információk

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Devil May Cry 5

Sírnak a démonok? Ki tudja... Mindenesetre elsőként a szériából kipróbáltam az ötödik felvonást, és röviden meg tömören, ej, dejót szabdalkoztunk.  A kaszabolás pedig élvezetes, de tény, számomra csak pont annyi ideig, amíg a sztoriszál engedi.  Pedig ebben a játékban több van, hiszen minden eredményünk újabb és újabb lehetőségeket nyit meg. Lehetőségben pedig nincs hiány. A három irányítható karakter három különböző harcmodort igényel, három különböző fejlesztési területtel, karaktereként eltérő fejlesztési utakkal.  Dante esetében talán már túl sokkal is, hiszen annyira későn kapjuk őt meg, és a legtöbb fejlesztési területtel ő bír, hogy azokkal igazán az első végig játszás során nem is fogunk tudni élni. Ennek ellenére számomra a legkedvesebb karakter V volt. Az általa megidézett démonállatokkal nagyon szerettem harcolni. Valahogy az egész játék kevésbé lett szórakoztató, miután a történet szerint „elveszítjük” őt.  A játék maga persze túlzó, ami jól is áll neki. ...
Megjegyzés küldése
További információk