Ugrás a fő tartalomra

Homefront: The Revolution

Arra már régen rájöttem, hogy azok az agyon ajnározott játékok, amelyektől minden szaksajtó hanyatt esik/esett, azok számomra nem egy esetben egy szimpla aha, de mi volt ebben a nagy csoda élménnyel zárultak. Ugyanakkor nem egy esetben jártam már úgy, hogy amitől a világ nem esett hanyatt, az nálam nagyon ütött, és nagyszerű élményként maradtak meg emlékeimben. Éppen ezért voltam nagyon bátor, amikor a Homefront: The Revolution játékot elindítottam.

Hiszen itt egy izgalmas világ, amelyben az elnyomottak oldalán küzdve forradalmárként kell helytállnunk. Minden szakaszban, adott területen kapunk nyílt világot, ahol ránk van bízva mit, hogyan oldunk meg. Kétféle terület létezik, ott, ahol nagyban dúlnak a harcok az elnyomók által irányított területen, illetve a másik, ahol zajlik a mindennapi élet és előbb fel kell korbácsolnunk a kedélyeket annak érdekében, hogy azt a területet az irányításunk alá vonhassuk. Izgalmasan hangzik? Persze, az is. Még akkor is, ha igazán ez nem áll másból, mint egyes területek elfoglalásából, azaz igazán minden ugyanoda fut ki. Ahogy haladunk előre a játékban a lehetőségeink úgy bővülnek. Lesz például egyre több kütyünk (kedvencem a távirányítós kisautóra szerelhető bomba).

És mi az, ami még lesz egyre több a játékban? Hibák. De nem olyan kisebb hibák, amik inkább megmosolyogtatók. Nem, ezek sajnos abból a fajtából vannak, amelyek leginkább a bosszantó szóval jellemezhetők. És rengeteg ilyen bosszantó dologgal találkozunk, amelyek bizony nagyon meg tudják ölni az élményt. Nehéz lenne felsorolni az összes gondot. Mert kit érdekelnek a lebegő autók, az átlátszó falak, az még vicces is lehet. Viszont a tervezői döntésből fakadó hibák már nem húzzák mosolyra az arcunkat.

Ez egy tök jó játék lehetett volna, de fejlesztői nehézségek ide vagy oda, ez a játék bizony nagyon félrement.


Végigjátszás befejezése: 2021. április 05.
Végigjátszás hossza: 28 óra 27 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...