Amikor a középsuliban az irodalom órán számos régi művet feldolgoztunk, akkor bizony elképzelni sem tudtuk, hogy ezek a mai fejjel nehezen befogadható nyelvezetű költemények valójában mennyire fasza kis történeteket tartalmaznak, hiszen a közvetítő csatorna nehezen befogadható volt számunkra. Különösen, ha informatikai suliba jár az ember. Nos, az Isteni színjáték is egy ilyen mű volt, amit oké, megnéztük, láttuk a pokol egyes szintjeit, de igazán végig sem gondoltuk, mennyire elborult és horrorisztikus a Dante által megalkotott Pokol egyes szintjei.
Persze nem kell azt gondolni, hogy hű, akkor most megjátékosították a középkor egyik legnagyobb költeményének első egyharmadát. Viszont kiváló alapul szolgál a sztori egy Xbox-os God of War klón hátteréül, ahogyan számos helyen hivatkoznak rá.
Dante Pokla tényleg egy elborult világ, amely lehetőséged ad a kreatív fejlesztők számára, hogy tovább boruljanak, és talán itt is ez az egyik fő probléma. Számomra túlságosan is elborult a játék első egyharmada. Vizuálisan nekem túl sok. Lehet, hogy sokan úgy érzik itt csillan meg az igazi kreativitás, de megmondom őszintén a mellbimbóból előbukkanó szörnyek például nekem már túl sok volt. Később a játék konszolidáltabb lesz valamennyire, nekem azok a pályák jobban be is jöttek. Aztán elérünk a végére, hogy akkor aztán ritkán látott kreatívtalansággal újra és újra megvívjunk egy harcot egy-egy kisebb csavarral.
Kár érte, mert amúgy egész tűrhető kis ütöm vágom játék, amely hossza is éppen elégséges, magára a nagy csapkodásra nem ununk rá. Van közelharc és távolsági csatározás. Ezeket párhuzamosan használhatjuk, és rajtunk áll hogyan fejlesztjük a főhőst, melyikre mikor mekkora hangsúlyt helyezünk. Ugyanakkor a tetteink fogják befolyásolni, hogy úgymond a jó vagy a rossz oldalunkat erősítjük, az ott elnyerhető képességekre mennyi pontot adunk. Ha feloldozzuk a velünk szemben álló ellenfeleket, akkor a képességfa jobb oldaláról, míg ha kegyetlenül kivégezzük őket, akkor a bal, ördögi oldaláról válogathatjuk karakterünk képességeit. Menet közben rejtett kincseket is találunk, melyeket magunkra helyezve további előnyökhöz juthatunk.
Nem is kellene ennél több, hiszen a rendelkezésre álló időre ez bőven elegendő, jól szórakoztat, kár, hogy elején túl aberrált a vége pedig unalmas.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése