Ugrás a fő tartalomra

Dante's Inferno

Amikor a középsuliban az irodalom órán számos régi művet feldolgoztunk, akkor bizony elképzelni sem tudtuk, hogy ezek a mai fejjel nehezen befogadható nyelvezetű költemények valójában mennyire fasza kis történeteket tartalmaznak, hiszen a közvetítő csatorna nehezen befogadható volt számunkra. Különösen, ha informatikai suliba jár az ember. Nos, az Isteni színjáték is egy ilyen mű volt, amit oké, megnéztük, láttuk a pokol egyes szintjeit, de igazán végig sem gondoltuk, mennyire elborult és horrorisztikus a Dante által megalkotott Pokol egyes szintjei.

Persze nem kell azt gondolni, hogy hű, akkor most megjátékosították a középkor egyik legnagyobb költeményének első egyharmadát. Viszont kiváló alapul szolgál a sztori egy Xbox-os God of War klón hátteréül, ahogyan számos helyen hivatkoznak rá.

Dante Pokla tényleg egy elborult világ, amely lehetőséged ad a kreatív fejlesztők számára, hogy tovább boruljanak, és talán itt is ez az egyik fő probléma. Számomra túlságosan is elborult a játék első egyharmada. Vizuálisan nekem túl sok. Lehet, hogy sokan úgy érzik itt csillan meg az igazi kreativitás, de megmondom őszintén a mellbimbóból előbukkanó szörnyek például nekem már túl sok volt. Később a játék konszolidáltabb lesz valamennyire, nekem azok a pályák jobban be is jöttek. Aztán elérünk a végére, hogy akkor aztán ritkán látott kreatívtalansággal újra és újra megvívjunk egy harcot egy-egy kisebb csavarral.

Kár érte, mert amúgy egész tűrhető kis ütöm vágom játék, amely hossza is éppen elégséges, magára a nagy csapkodásra nem ununk rá. Van közelharc és távolsági csatározás. Ezeket párhuzamosan használhatjuk, és rajtunk áll hogyan fejlesztjük a főhőst, melyikre mikor mekkora hangsúlyt helyezünk. Ugyanakkor a tetteink fogják befolyásolni, hogy úgymond a jó vagy a rossz oldalunkat erősítjük, az ott elnyerhető képességekre mennyi pontot adunk. Ha feloldozzuk a velünk szemben álló ellenfeleket, akkor a képességfa jobb oldaláról, míg ha kegyetlenül kivégezzük őket, akkor a bal, ördögi oldaláról válogathatjuk karakterünk képességeit. Menet közben rejtett kincseket is találunk, melyeket magunkra helyezve további előnyökhöz juthatunk.

Nem is kellene ennél több, hiszen a rendelkezésre álló időre ez bőven elegendő, jól szórakoztat, kár, hogy elején túl aberrált a vége pedig unalmas.


Végigjátszás befejezése: 2021. december 24.
Végigjátszás hossza: 12 óra 54 perc

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...
Megjegyzés küldése
További információk