Aha, értem. Illetve bocsánat, de nem. Nem tudom mi akart ez most lenni. Lehet megöregedtem, de tessék nekem ennél direktebb lenni, már nem megy a lásunk bele valamit, és közben elégedetten csettintünk, hogy hű baz, ez mennyire jó volt. Pedig tényleg jó volt. Csak azt nem tudom, hogy mi volt ez a jó.
Utána olvasva a neten volt, ahol azt írták a játék megfejtése, hogy valójában a rák. Mármint a betegség, hogy valójában rákos sejt vagyunk, amelyik küzd a szervezet kontroljával szemben, hogy végül egyesülve kitörjön, tomboljon, és ezzel beteljesítse a sorsot. Hát... tudjátok, lehet. Lehet nézni a játékra úgy így utólag, hogy a jól működő szervezetünk a folyamatosan kontrolláló, mindent a felügyelete alatt tartó elnyomó rendszer, és a ráksejt a felszabadító hős. Lehet, és bár lehet, hogy elborult, de akár így is értelmezhető a történet, ez is belelátható, csak valahogy én ezt nem tudtam bele látni. De még azt a disztópiát sem, amelyet a körítés sugall, mert a játék végi pacává változást nehéz értelmezni.
Jól láthatóan sikerült felvezetni ezt a játékot úgy, hogy nem igazán tudtuk értelmezni mi is történik a képernyőn. Azaz nézze el nekem mindenki, de a történetet nem sikerült megfejtenem.
Ennek ellenére mégis szórakoztató alkotással van dolgunk. Miért? Mert bár nem biztos, hogy érjük, de azt érezzük, hogy ennek a játéknak hangulata van. Ráadásul nem is hosszú, így pusztán a hangulat miatt simán ajánlható.
Mert lesznek érzéseink a játék alatt. Fog bizseregni a tarkónk, a hátunk. Fogjuk magunkat kellemetlenül érezni, de el fog tölteni bennünket az elégedettség érzése is, vagy a büszkeség, amikor megoldunk egy fejtörőt. Mert oké, hogy platformerrel van dolgunk, de nem azzal a fajtával, ami az ügyességünket teszi próbára, sokkal inkább olyannal, amely a logikánkat tornáztatja meg. Persze azt sem vészesen. Éppen ezért elakadni nem nagyon fogunk, de nem gondolnám, hogy az lenne a cél. És itt vissza is kanyarodhatunk az érzésekhez.
A fejlesztők korábbi játékukkal (Limbo) már bebizonyították, hogy a vizualitás tekintetében van egy egyedi stílusuk, tudnak hatásosat alkotni. Ezt most is így lesz. Ha valamire emlékezni fogunk ebből a játékból, az a megjelenése, az alapvetően szürke környezet, ahol az ezen kívül megjelenő színeknek komoly szerepe van.
A játék során egy kisfiúval kezdünk, aki menekül valaki elől a sötét erdőben, majd keresztül a farmon, be egy létesítménybe, majd lefelé egy vízzel elárasztott kutatórészlegbe, ahol végül egy hatalmas tartájban megtörténik a metamorfózis, és onnantól nincs más célunk, mint kitörni, túl a falakon, ki a fényre. Utunk során robotok, kutyák, emberek lesznek az ellenfeleink, akikkel nem megküzdünk, sokkal inkább menekülünk előlük, akárcsak a fura vízi lénnytől, akitől szerintem mindenkit kiráz majd az ideg. Menet közben egy fura szerkezettel zombiszerű teremtményeket is irányíthatunk néha, így megoldva az egyes fejtörőket.
Itt a végén legyünk őszinték, nem igazán tudhatja a kedves olvasó, hogy hova tegye ezt a játékot. Zavarba ejtő lehet az írás, hiszen alapvetően nem lehúzó, nem dicsérő, de nem is semleges a játékkal szemben. Na, hát pontosan ilyen a játék is. Zavarba ejtő, amely zavart, ha van egy hosszabb délutánunk (ennyi elegendő is a végigviteléhez) mindenképpen átkell élnünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése