Ugrás a fő tartalomra

Star Wars Battlefront II

Vártam, hogy jó kis Star Wars játék lesz, de végül csak egy Star Wars játék lett. Tudom, hogy a Battlefront széria alapvetően a többjátékos élményre épít, az meg nálam ugye nem annyira számottevő vonzóerővel bír, de itt egy fasza kis kampányt is ígértek, és hát kampány lett is, de azért a fasza jelzőtől szerintem eléggé messze van. Pedig volt benne potenciál, hiszen a játék története szervesen illeszkedik bele a filmes univerzumba, új szereplőkkel bővítve azt. 

Izgalmas élményt adhat a valaha Birodalmi kommandós hitének megtörése, majd a korábbi munkaadója elleni tevékenységei immár a lázadók oldalán. Jópofa árnyalt kis történet jöhetett volna ebből ki, ha a történet mindvégig főhősnőjére koncentrál, de ehelyett nem egy küldetés során nem őt, hanem valamely a filmekből jól ismert szereplőt (Luke, Han, Leila, Lando és Kylo Ren) irányíthatunk. Lehet magyarázni azzal, hogy ezzel próbálják megmutatni a többjátékos módban elérhető hősöket, de szerintem csak arról van szó, hogy az SW-t igazgató nagyokosok nem tudják elképzelni, hogy ezen szereplők nélkül is tudna működni az univerzum. Pedig tudna, nagyon is tudna, sőt! Az SW világ legjobb részei azok, ahol nem a jól ismert filmszereplőket irányíthatjuk, hanem egy mozgó, élő univerzum valamely más szereplőjét. Hiszen annyira menő világ ez, merjünk már elszakadni a „sztároktól”. 

A játék kinézetére nem lehet panaszunk. Gyönyörű és kész.

Na és persze ott vannak az űrhajós harcok, amik szintén kellemes pillanatokat tudnak okozni, már ha megszokjuk az irányítást.

Amit viszont nem lehet megszokni, az a rengeteg bug és az a mesterséges intelligencia, ami igazán nincs is. Nagyon sok harc élvezhetetlenné válik, mert az ellen csak özönlik ránk, és csak jön, és csak jön, és a script adott pontra leteleportálja, hogy aztán csak jöjjön és jöjjön. Azaz nem taktikázik, hanem jön szembe, mászik bele az arcunkba, és a túlerő egyszerűen legyűr, mert ugye sok lúd, meg a disznó. Ez pedig kegyetlenül le tudja törni a hangulatot. (Oké, értem, multi játékba minek MI-t programozni…)

Összességében tehát a kampány egy gyönyörűen kinéző, tisztességes munka, amelyet sokkal jobb is lehetett volna, ha nem egy multi játék megtűrt szóló epizódjaként készül.


Végigjátszás befejezése: 2021. december 16.
Végigjátszás hossza: 9 óra 18 perc


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...

Diablo II: Resurrected

Mit lehet csinálni a nosztalgiával?  Meg kell lovagolni.  Jó emlék a Diablo 2?  Naná, hogy az.  Igaz, azóta többször próbáltam az eredetit végigjátszani, de nem sikerült, pedig abból a korból ez az egyik olyan játék, ami megvolt eredetiben. Aztán nem is olyan régen készült egy felújítás belőle. Nosza, fel is ültem arra a lóra, és hagytam, hogy a nosztalgia magával ragadjon egy végigjátszás erejéig, azaz 1 karakterrel kergettem a vándort és legyőztem a démoni testvéreket. (Annak idején barbárral és PC-n, most viszont nekromantával és Xbox-on). Vitt is az a ló rendesen. Ugyanis a játék eszméletlenül szép grafikai tuningot kapott. Úgy maradt autentikus, hogy közben a korábbi SVGA grafika újra lett rajzolva, nem egyszerűen csak fel lett skálázva. Ennek köszönhetően ma már nem egy szörny pontos anatómiája kivehetővé vált. Ami annak idején csak egy pixelhalmaz volt, most részleteiben elevenedik meg előttünk. Természetesen mindehhez szép új fények és effektek is járnak, így...