A Cyberpunk 2077 az a játék, amelyet szidni kell. Mert kérem szépen, hogyan lehet ilyen állapotban kiadni egy játékot, meg hasonlók. Na, ez az a pont, amit én pont nem fogok megtenni. Mármint, hogy szidjam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem vagyok csalódott, és maradéktalanul elégedett vagyok a játékkal. De az biztos, hogy nem a bugokkal van gondom. Mert gondom azért van, és nem véletlen, hogy a játék bár a leghosszabb rögzített végigjátszással bírt a kapcsolódó csatornán, de nem sikerült neki abba a szuperlatívuszos élménykategóriába kerülnie, mint a fejlesztők előd játéka, a harmadik Witcher kaland.
Annak idején az Xbox One-t egy Witcher 3-al összecsomagolva vettem meg, és a gép tisztességesen szolgált, működik még most is, nagyon bevált. Kérdés nem fért hozzá, hogy már csak babonából is az XS-t is a CD Projekt Red játékával egybecsomagolva veszem meg, mondjanak bármit is a kritikák. Mert kérem a kritikákból ki kell hallani a jót is. Márpedig én hallottam, hogy ez a játék jó, egyáltalán nem olyan rossz, mint a végső pontszámok adták, hiszen azokban erősen benne volt a játék technikai állapota.
A játékot még az alapverzióval kezdtem, amely természetesen már a kezdeti verzióhoz képest is fel lett pöcsölve, aztán menet közben megjött a nextgen változat, így a végére már újgenerációsan értem el.
Na, de ideje lenne a játékról is beszélni már végre.
Kezdjük a lényeggel. Vannak technikai hibák? Vannak. Még mindig vannak? Igen, még a nextgen verzió után is voltak benne. De az azt megelőző, és az azt követő hibák egyike sem volt olyan, amitől játszhatatlan lett volna a játék (oké, XS-en, azaz lehet sok mindent erőből tolt a game).
Viszont van egy kegyetlen (?) jövőben játszódó történetünk, ahol az ember és a gép kapcsolata valami teljesen mást (?) jelent mint manapság. A cégek itt a nagymenők, a pénz számít és más nem. Oké, egyes esetekben a becsület és a barátság még ér valamit, de akkor tuti csóró maradsz. Hősünkkel bele is sodródunk a nagymenők belső csatározásába, egy cég belpolitikájába, és vissza is üt a múlt, ami Neo képében a fejünkbe ültetődik. Anélkül, hogy a történetbe belemennénk elmondhatjuk, hogy a fejlesztők még mindig tudnak történetet írni. Főtörténetet és melléktörténeteket is. Izgalmas, érzelmes, nem egy esetben elgondolkodtató mesékkel találkozunk. És már mindenki várja is a „de”-t. Hát akkor itt is van. De nem áll össze. Olyan az egész, mintha egy-egy darabka külön-külön megállná a helyét, de valahogy a nagy egész nem áll össze. Ráadásul ezeket a darabkákat nem tudjuk mi váltja ki. Egyszer csak elkezdődnek, nem tudjuk, hogy a történetszál következő eleme mitől aktivizálódik, így ha szeretnénk minden elemet megélni, akkor csak bízhatunk abban, hogy tényleg sikerült is.
Oké, tudom, a nyílt világú játékok rákfenéje, hogy letérünk a főtörténetről, és órákat kalandozunk erre meg arra, és már el is felejtjük mi volt a fő szálon. Na, ez itt halmozottan megvan, azzal a logikai bakival, hogy figyú, meghalsz hamarosan, mert a fejedben lévő chip megöl, de mi lazán pucoljuk heteken keresztül a térkép ikonjait és letoltjuk a fő történetet. És pont ez az össze nem állás az egyetlen gond a játékkal. Ettől lesz csak jó a játék, és nem kiváló.
Mert a város érdekes. Néha idegesítő, a mi merre van, de kérem, ilyen ez a környezet. Magaslatok, mélységek, alagutak, és felhők feletti részek. Nem annyira változatos, de amennyire ez a környezet változatos lehet, nos, azon belül szerintem találunk benne eltérést. Hiszen megtaláljuk a fényűző és drága belvárost neon fényben, a csótányoktól hemzsegő szegénynegyedet, a kiégett ipari környéket és csődbe ment szórakozónegyedet. Akinek pedig elege van a városból, az kimehet a pusztába. Számomra a játék nem volt csúnya, sokkal inkább stílusos. Az már más kérdés, hogy rá kellett jönni, nekem inkább sárkányok kellenek, ez a futurisztikus kiberpánkos környezet nem jön be annyira.
Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a fejlesztők most egy FPS-t alkottak, és ilyet még nem csináltak. Köszönöm, szerintem ezt tök jól megoldották. Számomra a harc élvezetes volt, és imádtam a tűzharc közbeni hekkelgetést.
A zene is okés, hozza a hangulatot, bár szerintem a nextgen frissítést követően jobb lett. A fejlődési rendszer szintén működött, mindegy, hogy a nagy váltás előtti vagy utáni időkről beszélünk.
A magyaritás is teljesen rendben van. Nagyon nagy pacsi, hogy ezt a játékot is teljesen magyar nyelven kapjuk meg, sokkal jobban el lehet merülni a részletekben, átélhetővé válik minden. Nagyon tudnám értékelni, ha a jövőben még több játék jelenne meg magyarul ilyen színvonalas fordításban.
Kaptunk tehát egy kicsit bogaras, de alapvetően tök jó játékot, amelynek legnagyobb baja, hogy darabjaiban minden nagyon érdekes, de az egész nem áll össze koherens egésszé.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése