Sokszor leírtam már, de kezdjük most is ezzel. A platform játékokhoz béna vagyok. Ennek ellenére, azokat az eseteket leszámítva, amikor nem a precíziós ugrálásról szól a játékélmény, akkor azért nagyon is tudom kedvelni a műfajt.
Igazából ez a furcsa kékes világú erdőben játszódó világ is igen kellemes szórakozást nyújt. Talán nem lesz belőle klasszikus, de alapvetően nagyon is kedvelhető játékkal volt dolgom.
Adott egy furcsa kis lény, aki magányosan kezdi felfedezni a világot, hogy később saját fajtájára is rátaláljon, de ez igazán most mellékes is. A lényeg, hogy nem tudjuk mi történt. Furcsa robotszerű lények gyűjtik be az erdő állatait, lényeit, nekünk pedig sok esetben az a dolgunk, hogy végére járjunk az eseményeknek, és megfejtsük az okokat. Na, ez utóbbi lesz az ami, amit ki-ki a maga értelmezésében fog interpretálni, hiszen szöveges leírással nem találkozunk, az elénk táruló képekből, szimbólumokból kell kitalálnunk és értelmeznünk a történteket.
A világ felfedezése persze lépésről lépésre történik. Ahogy lesznek újabb és újabb képességeink, úgy nyílnak meg előttünk az új pályák, új lehetőségek. A képességeket pedig az erdő lakóitól kaphatjuk meg, akik miután segítünk rajtuk valamilyen módon, úgy megtanítják nekünk éneküket, amelyet felhasználva tudjuk befolyásolni a környezet egyes elemeit. Mindezt pedig az teszi különlegessé, hogy nem elég csak megnyomni egy gombot, hogy az adott dallamot, nyelvet használjuk, hanem bizony megfelelően össze kell rezonálnunk, hogy tisztán és szépen énekeljünk. Ehhez a megfelelő rezonanciához pedig arra lesz szükségünk, hogy a kontroller ravaszait nyomjuk. Nem megnyomjuk, hanem nyomjuk. El kell találnunk, mennyire kell benyomni a gombot. A rendszer érzékeli a nyomás mélységét, és minden dal esetében más mélységet vár el tőlünk. Megmondom őszintén ez volt az első játék, ahol a dizájn épített arra, hogy mennyire kell megnyomni egy adott gombot. Ötletes, még akkor is, ha azért átmegy néha bosszantó frusztrációba.
A játék megjelenése meglehetősen egyedi, egyáltalán nem realisztikus. Ugyanakkor mivel sok esetben egy adott szín és annak számos árnyalatával operál, ezért a merre is van az arra kérdés fel-felmerülhet. El lehet tévedni na, és a térkép átláthatósága sem az igazi. Persze, lehet csak elkényelmesedtem a mai minden ikont felrakunk a térképre típusú játékoktól.
Minden hibája ellenére a játék azért tartogat emlékezetes pillanatokat, amelyek miatt mindenképpen megérti végigjátszani, mint például az óriás szarvas megmászása, amelyre szerintem mindig emlékezni fogok
Megjegyzések
Megjegyzés küldése