Ugrás a fő tartalomra

Battletoads

Követ rá! Nem érti a Golden Axe lényegét! Megyek balról jobbra, lecsapok mindenkit aki szembe jön, és… és? És sose tudtam eljutni a végére. 

Nem is tudom miért jutott ez az eszembe, de itt van nekünk ez a rajzifilmes békás játék, amelynek előzményeivel sose találkoztam, és biztos jó lesz akkora, amikor gyerkőcök apa játékát nézik. 

Hát… 


Jónak végül is jó, ha az ember nem akar káromkodni. Márpedig fog. Mert ha nem vesszük igénybe a játék által nyújtott segítéségeket amikor nagyon nem sikerül továbbjutni valahol, akkor bizony fogunk szép cifra dolgokat mondani. A játék ugyanis egy idő után nehéz. Nagyon is nehéz, és nem vagyok annyira biztos benne, hogy mindig igazságos. Igaz, ha van türelmünk kitanulni a pályákat, akkor megoldható, de talán ekkor sem egy 40 feletti reflexeihez lett igazítva. Kifejezetten voltak részek, melyeket nem tudom hogyan kellett volna megoldani, és megváltást jelentett az ideiglenes örökenergia. 

Pedig a játékmódok menők. Nagyon jó, hogy nem csak megyünk és ütünk típusúak, hanem számos ötletes játékelem bővíti a menetet. Lesz itt gurulunk a csillében és ugrálunk, lesz itt kódfejtés, lesz itt lentről felfelé szkrollozó képernyős űrhajó lövöldözés, sav elől futás, és még ki tudja mi minden. 

Mindezt őrült grafikával, és nagyon őrült történettel, amelyet bocsánat, de a negyedik iksz után már nagyon nehéz befogadnom, bár tény, hogy a Cartoon Network idióta rajfilmjei soha nem voltak a kedvenceim. És mi köze ennek az egésznek a rajzfilmcsatornához? Hát annyi, hogy az egész a gyerekkorom hülye CN-es rajzfilmjeit juttatta eszembe. 

Szóval erről legyen elég ennyi.


Végigjátszás befejezése: 2021. december 05.
Végigjátszás hossza: 8 óra 48 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk