Követ rá! Nem érti a Golden Axe lényegét! Megyek balról jobbra, lecsapok mindenkit aki szembe jön, és… és? És sose tudtam eljutni a végére.
Nem is tudom miért jutott ez az eszembe, de itt van nekünk ez a rajzifilmes békás játék, amelynek előzményeivel sose találkoztam, és biztos jó lesz akkora, amikor gyerkőcök apa játékát nézik.
Hát…
Jónak végül is jó, ha az ember nem akar káromkodni. Márpedig fog. Mert ha nem vesszük igénybe a játék által nyújtott segítéségeket amikor nagyon nem sikerül továbbjutni valahol, akkor bizony fogunk szép cifra dolgokat mondani. A játék ugyanis egy idő után nehéz. Nagyon is nehéz, és nem vagyok annyira biztos benne, hogy mindig igazságos. Igaz, ha van türelmünk kitanulni a pályákat, akkor megoldható, de talán ekkor sem egy 40 feletti reflexeihez lett igazítva. Kifejezetten voltak részek, melyeket nem tudom hogyan kellett volna megoldani, és megváltást jelentett az ideiglenes örökenergia.
Pedig a játékmódok menők. Nagyon jó, hogy nem csak megyünk és ütünk típusúak, hanem számos ötletes játékelem bővíti a menetet. Lesz itt gurulunk a csillében és ugrálunk, lesz itt kódfejtés, lesz itt lentről felfelé szkrollozó képernyős űrhajó lövöldözés, sav elől futás, és még ki tudja mi minden.
Mindezt őrült grafikával, és nagyon őrült történettel, amelyet bocsánat, de a negyedik iksz után már nagyon nehéz befogadnom, bár tény, hogy a Cartoon Network idióta rajfilmjei soha nem voltak a kedvenceim. És mi köze ennek az egésznek a rajzfilmcsatornához? Hát annyi, hogy az egész a gyerekkorom hülye CN-es rajzfilmjeit juttatta eszembe.
Szóval erről legyen elég ennyi.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése