Ugrás a fő tartalomra

Yakuza 3

Igen, imádtam a Yakuza első két feltuningolt változatát. Kétség sem férhetett hozzá, hogy meg kell ismernem Kazuma Kiryu következő kalandját is. Sajnos a fejlesztők itt már nem végeztek gyökeres felújítást, csak kicsit leporolták a régi játékot, és bár ez elsőre furán hat, hiszen látványvilágban, mechanikákban visszalépést tapasztalunk, de sajnos a történetvezetés is leül, így semmiképpen nem tudja a játék a korábbi epizódok játékélményét nyújtani. 

Most, hogy így le is lőttem a konklúziót, piszkáljuk meg egy picit közelebbről milyen egy nyugdíjas jakuza élete. Gondolhatnánk, hogy unalmas, hiszen a tengerparton mi dolga lenne kedvenc érzőszívű gengszterünknek, de az általa vezetett árvaház gyermekeinek lélekápolása különösen nehéz feladatnak minősül. És nem csak neki, hanem nekünk is. Ugyanis ez a szakasz túlságosan hosszú, túl sok időt kér a történetből, pedig lesz itt fordulat bőven a későbbiekben, és az érzelmi töltetett is túltolják de rendesen. Ugyanakkor a végső főellenfél szerintem nagyon karakteres lett. Nem egyszerű főgenya, aki azért genya, mert ő a fő. Teljesen érthetőek a motiváció, tettei. 

Nagyon jó ötlet volt, hogy új várost ismerhetünk meg, viszont mintha nem akartak volna ebben a részben a régi szereplőkkel annyit foglalkozni. A korábbi szereplőktől vagy a játék elején teljesen búcsút veszünk (vélhetően ideiglenesen) vagy a későbbiekben a korábbi szerepükhöz képest sokkal kisebb figyelmet kapnak. Egyszerűen keveset kapunk a megkedvelt régi karakterekből. Persze az új szereplőkkel nincsen semmi baj, jól megírtak, szerepük teljesen érthető. 

A korábbi részekben a mellékküldetésekben majdnem mindig volt valami kisebb csavar, vicc, elborultság. Most ezeket nem éreztem annyira viccesnek, furának, elborultnak, kikacsintósnak. Sőt, nem egyszer az volt az érzésem, hogy én ezt már láttam a megelőző két részben. Persze nem pont így, de mégis mintha lett volna már, és az újrahasznosított ötletek nem túl jó érzést váltanak ki. 

Természetesen a városokban most is rengeteg mindent lehet csinálni, talán túl sok mindent is. Attól tartok a randizgatós küldetések darabszámát picit túltolták. Egy-két randira eljutni nem két perc, hiszen folyamatosan el kell találni mire vágynak a lányok, de a 10 hosztesz lány picit sok. Napokig csak őket kellene fűzni, hogy mindegyik történetét megismerjük, és sajnos ezek a történetek nem annyira izgalmasak, hogy ez megérje. 

Említettük már, hogy a harmadik rész nem kapott teljes megújítást, csak egy kis ráncfelvarrást, és bizony ez nem könnyíti meg nem egy esetben a játék kezelését, hiszen mára elavult mechanikákkal találkozunk. Persze ilyenekkel összefuthattunk az előző részekben is, de ott a történet és a hangulat elvitte a hátán az egészet. Itt azonban sajnos ezek nem állnak össze megfelelően. Valahogy a játék egyes elemeinek az aránya, és azok ütemezése nem megfelelő. Szerencsére még így is marad számos emlékezetes pillanat, hiszen a harmadik felvonás egy jó játék, de csak jó az első kettő után. 


Végigjátszás befejezése: 2021. október 21.
Végigjátszás hossza: 59 óra 47 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...

Resident Evil 7: Biohazard

Fura viszonyom van a Resident Evil játékokkal. Az első három kimaradt, a negyedik résznél kapcsolódtam be, mellékszálakkal egyelőre nem foglalkoztam, és az ötödik rész tetszett eddig a legjobban. Igen, nem a negyedik (mert annak kastélyos, középső szakaszát nem nagyon tudtam hova tenni). Ideje volt, hogy a megújult hetest is kipróbáljuk, hiszen belső nézetet kapunk, új szereplőket, és valami egészen mást. Illetve mégsem lesz egészen más, hiszen itt is lesznek fura fejtörők (te is hatalmas bronzmedalionokkal zárod az otthonod, nem igaz?). De ezek az valóságot nélkülöző fejtörök már-már védjegyek, nem zavaróak egyáltalán. Mit kezdtek viszont a fejlesztők a belső nézettel? Egészen sokat. Meg kell hagyni, sokkal zsigeribbé, átélhetőbbé vált ezáltal a rettegés. A játék elején kifejezetten félelmetes volt, ahogyan belülről lett átélhető a kiszolgáltatottságunk. Ez külső nézetben nem működött volna ennyire. Az egyetlen probléma, hogy az irányítás bizony még mindig nem megy flottul. Nem tudom,...