Ugrás a fő tartalomra

Yakuza 3

Igen, imádtam a Yakuza első két feltuningolt változatát. Kétség sem férhetett hozzá, hogy meg kell ismernem Kazuma Kiryu következő kalandját is. Sajnos a fejlesztők itt már nem végeztek gyökeres felújítást, csak kicsit leporolták a régi játékot, és bár ez elsőre furán hat, hiszen látványvilágban, mechanikákban visszalépést tapasztalunk, de sajnos a történetvezetés is leül, így semmiképpen nem tudja a játék a korábbi epizódok játékélményét nyújtani. 

Most, hogy így le is lőttem a konklúziót, piszkáljuk meg egy picit közelebbről milyen egy nyugdíjas jakuza élete. Gondolhatnánk, hogy unalmas, hiszen a tengerparton mi dolga lenne kedvenc érzőszívű gengszterünknek, de az általa vezetett árvaház gyermekeinek lélekápolása különösen nehéz feladatnak minősül. És nem csak neki, hanem nekünk is. Ugyanis ez a szakasz túlságosan hosszú, túl sok időt kér a történetből, pedig lesz itt fordulat bőven a későbbiekben, és az érzelmi töltetett is túltolják de rendesen. Ugyanakkor a végső főellenfél szerintem nagyon karakteres lett. Nem egyszerű főgenya, aki azért genya, mert ő a fő. Teljesen érthetőek a motiváció, tettei. 

Nagyon jó ötlet volt, hogy új várost ismerhetünk meg, viszont mintha nem akartak volna ebben a részben a régi szereplőkkel annyit foglalkozni. A korábbi szereplőktől vagy a játék elején teljesen búcsút veszünk (vélhetően ideiglenesen) vagy a későbbiekben a korábbi szerepükhöz képest sokkal kisebb figyelmet kapnak. Egyszerűen keveset kapunk a megkedvelt régi karakterekből. Persze az új szereplőkkel nincsen semmi baj, jól megírtak, szerepük teljesen érthető. 

A korábbi részekben a mellékküldetésekben majdnem mindig volt valami kisebb csavar, vicc, elborultság. Most ezeket nem éreztem annyira viccesnek, furának, elborultnak, kikacsintósnak. Sőt, nem egyszer az volt az érzésem, hogy én ezt már láttam a megelőző két részben. Persze nem pont így, de mégis mintha lett volna már, és az újrahasznosított ötletek nem túl jó érzést váltanak ki. 

Természetesen a városokban most is rengeteg mindent lehet csinálni, talán túl sok mindent is. Attól tartok a randizgatós küldetések darabszámát picit túltolták. Egy-két randira eljutni nem két perc, hiszen folyamatosan el kell találni mire vágynak a lányok, de a 10 hosztesz lány picit sok. Napokig csak őket kellene fűzni, hogy mindegyik történetét megismerjük, és sajnos ezek a történetek nem annyira izgalmasak, hogy ez megérje. 

Említettük már, hogy a harmadik rész nem kapott teljes megújítást, csak egy kis ráncfelvarrást, és bizony ez nem könnyíti meg nem egy esetben a játék kezelését, hiszen mára elavult mechanikákkal találkozunk. Persze ilyenekkel összefuthattunk az előző részekben is, de ott a történet és a hangulat elvitte a hátán az egészet. Itt azonban sajnos ezek nem állnak össze megfelelően. Valahogy a játék egyes elemeinek az aránya, és azok ütemezése nem megfelelő. Szerencsére még így is marad számos emlékezetes pillanat, hiszen a harmadik felvonás egy jó játék, de csak jó az első kettő után. 


Végigjátszás befejezése: 2021. október 21.
Végigjátszás hossza: 59 óra 47 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg