Ugrás a fő tartalomra

Yakuza 3

Igen, imádtam a Yakuza első két feltuningolt változatát. Kétség sem férhetett hozzá, hogy meg kell ismernem Kazuma Kiryu következő kalandját is. Sajnos a fejlesztők itt már nem végeztek gyökeres felújítást, csak kicsit leporolták a régi játékot, és bár ez elsőre furán hat, hiszen látványvilágban, mechanikákban visszalépést tapasztalunk, de sajnos a történetvezetés is leül, így semmiképpen nem tudja a játék a korábbi epizódok játékélményét nyújtani. 

Most, hogy így le is lőttem a konklúziót, piszkáljuk meg egy picit közelebbről milyen egy nyugdíjas jakuza élete. Gondolhatnánk, hogy unalmas, hiszen a tengerparton mi dolga lenne kedvenc érzőszívű gengszterünknek, de az általa vezetett árvaház gyermekeinek lélekápolása különösen nehéz feladatnak minősül. És nem csak neki, hanem nekünk is. Ugyanis ez a szakasz túlságosan hosszú, túl sok időt kér a történetből, pedig lesz itt fordulat bőven a későbbiekben, és az érzelmi töltetett is túltolják de rendesen. Ugyanakkor a végső főellenfél szerintem nagyon karakteres lett. Nem egyszerű főgenya, aki azért genya, mert ő a fő. Teljesen érthetőek a motiváció, tettei. 

Nagyon jó ötlet volt, hogy új várost ismerhetünk meg, viszont mintha nem akartak volna ebben a részben a régi szereplőkkel annyit foglalkozni. A korábbi szereplőktől vagy a játék elején teljesen búcsút veszünk (vélhetően ideiglenesen) vagy a későbbiekben a korábbi szerepükhöz képest sokkal kisebb figyelmet kapnak. Egyszerűen keveset kapunk a megkedvelt régi karakterekből. Persze az új szereplőkkel nincsen semmi baj, jól megírtak, szerepük teljesen érthető. 

A korábbi részekben a mellékküldetésekben majdnem mindig volt valami kisebb csavar, vicc, elborultság. Most ezeket nem éreztem annyira viccesnek, furának, elborultnak, kikacsintósnak. Sőt, nem egyszer az volt az érzésem, hogy én ezt már láttam a megelőző két részben. Persze nem pont így, de mégis mintha lett volna már, és az újrahasznosított ötletek nem túl jó érzést váltanak ki. 

Természetesen a városokban most is rengeteg mindent lehet csinálni, talán túl sok mindent is. Attól tartok a randizgatós küldetések darabszámát picit túltolták. Egy-két randira eljutni nem két perc, hiszen folyamatosan el kell találni mire vágynak a lányok, de a 10 hosztesz lány picit sok. Napokig csak őket kellene fűzni, hogy mindegyik történetét megismerjük, és sajnos ezek a történetek nem annyira izgalmasak, hogy ez megérje. 

Említettük már, hogy a harmadik rész nem kapott teljes megújítást, csak egy kis ráncfelvarrást, és bizony ez nem könnyíti meg nem egy esetben a játék kezelését, hiszen mára elavult mechanikákkal találkozunk. Persze ilyenekkel összefuthattunk az előző részekben is, de ott a történet és a hangulat elvitte a hátán az egészet. Itt azonban sajnos ezek nem állnak össze megfelelően. Valahogy a játék egyes elemeinek az aránya, és azok ütemezése nem megfelelő. Szerencsére még így is marad számos emlékezetes pillanat, hiszen a harmadik felvonás egy jó játék, de csak jó az első kettő után. 


Végigjátszás befejezése: 2021. október 21.
Végigjátszás hossza: 59 óra 47 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...