Meg kell lovagolni.
Jó emlék a Diablo 2?
Naná, hogy az.
Igaz, azóta többször próbáltam az eredetit végigjátszani, de nem sikerült, pedig abból a korból ez az egyik olyan játék, ami megvolt eredetiben. Aztán nem is olyan régen készült egy felújítás belőle. Nosza, fel is ültem arra a lóra, és hagytam, hogy a nosztalgia magával ragadjon egy végigjátszás erejéig, azaz 1 karakterrel kergettem a vándort és legyőztem a démoni testvéreket. (Annak idején barbárral és PC-n, most viszont nekromantával és Xbox-on).
Vitt is az a ló rendesen. Ugyanis a játék eszméletlenül szép grafikai tuningot kapott. Úgy maradt autentikus, hogy közben a korábbi SVGA grafika újra lett rajzolva, nem egyszerűen csak fel lett skálázva. Ennek köszönhetően ma már nem egy szörny pontos anatómiája kivehetővé vált. Ami annak idején csak egy pixelhalmaz volt, most részleteiben elevenedik meg előttünk. Természetesen mindehhez szép új fények és effektek is járnak, így szerintem a kinézetre senkinek nem lesz panasza.
Maga a játék viszont a régi maradt. Még akkor is, ha konzolra áttervezték az irányítást, ami teljesen jól működött. Egyedül a hátizsákunk menedzselése fárasztó ma már, de hát végül is mindent a hitelességért. Így volt annak idején, így lesz most is.
Amire viszont nem emlékeztem, hogy ez a játék néhány főmufti esetében bizony megizzasztott, sőt inkább idegesített. Többek között maga címszereplő. Legyűrésük bizony elég sok kört igényelt. Vagy én raktam össze rosszul a karakteremet (bár mások ellen működött) vagy bizony ezek a gonoszok túl lettek lőve picit a balanszolás terén. Mert az odáig oké, hogy van kihívás, és nem megyek mint kés a vajon ahogyan az a harmadik részben történt, ahol teljes unalomba fulladt a játék a monoton, tétnélküli kattintások miatt. Nem, itt azért kell taktikázni. Viszont ezen boss-ok esetén két ütésbe belehaltam, ők pedig szinte érinthetetlenek voltak. A szerencse, hogy az újjáéledéskor életerejük nem töltődött fel, így amikor ismét odamentem hozzájuk onnan folytatódót a HP csökkentés ahol tartottunk. A gond csak az, hogy így nagyon sokszor kellett ezt megismételni, és ez bizony eléggé kiakasztó dolog, bárhogyan is nézzük.
Mindezeken túl el kell ismerni, hogy a felújítás gyönyörű munka, és ugyan magam az a típus vagyok, aki inkább a végigjátszásra törekszik a történet érdekében, és nem arra, hogy a végtelenségig növelje a karakterei szintjét, illetve megtaláljuk a legjobb cuccokat, amiket a játék dob, még így is nagyon jól szórakoztam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése