Ugrás a fő tartalomra

Assassin's Creed Chronicles: Russia

Egy trilógia lezárult. Hogy tényleg zárult e, azt nehezen tudnám megmondani, mert bár megvolt az összekötő szál, de azért nem mondanám, hogy hatalmas átívelő sztorit kaptunk.
Na, de hogyan éltem meg a játékot?
Nos, van, amikor az ember tudja magáról, hogy nem az ő műfaja, aztán szembesítik is vele, jól voltunk tisztában a dolgokkal. Pont ezt éreztem az oroszországi kaland közben. Szeretem, mert amúgy az AC játékokat szeretem, és az előzményeket is szerettem, de ahogyan azokban így ebben sem tudtam „szépen” játszani. Nem használom ki a lehetőségeket, nem vagyok elég pontos, sietek ott, ahol nem kellene, és túlságosan sokat várok, ahol pedig sietni kéne. És valahogy nehezebbnek éreztem az Indiai epizód után a játékot, sokkal inkább az volt az érzésem, hogy nagyobb precizitást igényel. (Persze, lehet, hogy csak emlékek szépítették a dolgot.)
Ami viszont szerintem nagyon hangulatosra sikerült, az a szürke szín árnyalatainak kezelése a vörössel, mint nyomatékosító tényezővel, mindezt nem egyszer síkidomként ábrázolva dolgokat az alapvetően kiterjedéssel rendelkező térben, megbolondítva egyfajta vízfestékhatással. Összességében bár, nem nekem való, de alapvetően jó érzéssel fejeztem be, ami rossz érzés, az szerintem abból fakad, hogy valahogy a korábbi részek kellemesebben maradtak meg bennem.



Végigjátszás befejezése: 2019. április 04.
Végigjátszás hossza: 9 óra 04 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...
Megjegyzés küldése
További információk