Na, de hogyan éltem meg a játékot?
Nos, van, amikor az ember tudja magáról, hogy nem az ő műfaja, aztán szembesítik is vele, jól voltunk tisztában a dolgokkal. Pont ezt éreztem az oroszországi kaland közben. Szeretem, mert amúgy az AC játékokat szeretem, és az előzményeket is szerettem, de ahogyan azokban így ebben sem tudtam „szépen” játszani. Nem használom ki a lehetőségeket, nem vagyok elég pontos, sietek ott, ahol nem kellene, és túlságosan sokat várok, ahol pedig sietni kéne. És valahogy nehezebbnek éreztem az Indiai epizód után a játékot, sokkal inkább az volt az érzésem, hogy nagyobb precizitást igényel. (Persze, lehet, hogy csak emlékek szépítették a dolgot.)
Ami viszont szerintem nagyon hangulatosra sikerült, az a szürke szín árnyalatainak kezelése a vörössel, mint nyomatékosító tényezővel, mindezt nem egyszer síkidomként ábrázolva dolgokat az alapvetően kiterjedéssel rendelkező térben, megbolondítva egyfajta vízfestékhatással. Összességében bár, nem nekem való, de alapvetően jó érzéssel fejeztem be, ami rossz érzés, az szerintem abból fakad, hogy valahogy a korábbi részek kellemesebben maradtak meg bennem.
Végigjátszás befejezése: 2019. április 04.
Végigjátszás hossza: 9 óra 04 perc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése