Ugrás a fő tartalomra

Dungeon Siege 3

Nehéz összeszedni, hogy milyen élményt nyújtott ez a játék a végigjátszás során. No, nem azért, mert egyáltalán nincs véleményem és úgy kell összeseperni a morzsákat, vagy nem azért, mert annyi minden eszembe jut, hogy egyszerűen nem is tudom mit írjak le. Leginkább azért, mert olyan ez a játék, ami játék közben annyira nem nyűgözött le, mégsem hagytam ott, és így utólag visszagondolva egyre több pozitívum jut róla eszembe. Az igazság az, hogy a DS első részével még PC-n próbálkoztam. Jó régen volt, és annyi maradt meg belőle, hogy egy gyönyörű játék, ami nagyon unalmassá vált. Túlnyújtott pályák, megújulás nélküli vizualitás, és persze a szokásos üsd vág játékmenet.
Na, ez így van a mostani részben is, és éppen úgy összefüggő térként, mondhatni lineárisan, töltőképernyő nélkül. Ahogyan anno az ős. Persze azóta sok minden változott. Eleinte itt is irányít, majd próbálkozik a mehetsz erre vagy arra érzéskeltéssel, de valójában tökélesen sínre vagyunk helyezve. Aztán valahol fél és a kétharmad játékidő között tényleg dönthetünk, melyik párhuzamos szálat oldjuk meg előbb.
Aztán ugyanúgy megjelennek a párbeszédben a döntési pontok. Azt ugyan nem éreztem, hogy ennek a közbenső videón belül bármi befolyása lenne, de hangulatnak jó. Már, ha kibírjuk a párbeszédeket, mert ezek azok, amikkel nem bírok megbékélni. Ezek azok, amelyek miatt többször is úgy gondoltam, hogy a világ legunalmasabb játékával van dolgom. A merev karakterek, a stúdióban felolvasott hangok okán többször is majdnem bealudtam. Pedig a harcok izgik voltak, szívesen csatároztak. A kihívás is jó volt, nem volt unalmas, kanapéra tök jó. A fejlődési rendszer is érdekes. Mondjuk nem tudtam megítélni, hogy a játékmenetet mennyire befolyásolta, de az illúzió megvolt. Az egy karakter két játékmód is ötletes volt a számomra. A végkimenetel esetén pedig ha lehet húzni az epikusságot mint pipiknek szokás a tudjukmit, nos, sikerült. Összességében tehát egy jópofa ARPG volt, amelyben néha elalszunk a párbeszédek alatt.




Végigjátszás befejezése: 2019. április 14.
Végigjátszás hossza: 18 óra 55 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...
Megjegyzés küldése
További információk

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...
Megjegyzés küldése
További információk