Ugrás a fő tartalomra

Dungeon Siege 3

Nehéz összeszedni, hogy milyen élményt nyújtott ez a játék a végigjátszás során. No, nem azért, mert egyáltalán nincs véleményem és úgy kell összeseperni a morzsákat, vagy nem azért, mert annyi minden eszembe jut, hogy egyszerűen nem is tudom mit írjak le. Leginkább azért, mert olyan ez a játék, ami játék közben annyira nem nyűgözött le, mégsem hagytam ott, és így utólag visszagondolva egyre több pozitívum jut róla eszembe. Az igazság az, hogy a DS első részével még PC-n próbálkoztam. Jó régen volt, és annyi maradt meg belőle, hogy egy gyönyörű játék, ami nagyon unalmassá vált. Túlnyújtott pályák, megújulás nélküli vizualitás, és persze a szokásos üsd vág játékmenet.
Na, ez így van a mostani részben is, és éppen úgy összefüggő térként, mondhatni lineárisan, töltőképernyő nélkül. Ahogyan anno az ős. Persze azóta sok minden változott. Eleinte itt is irányít, majd próbálkozik a mehetsz erre vagy arra érzéskeltéssel, de valójában tökélesen sínre vagyunk helyezve. Aztán valahol fél és a kétharmad játékidő között tényleg dönthetünk, melyik párhuzamos szálat oldjuk meg előbb.
Aztán ugyanúgy megjelennek a párbeszédben a döntési pontok. Azt ugyan nem éreztem, hogy ennek a közbenső videón belül bármi befolyása lenne, de hangulatnak jó. Már, ha kibírjuk a párbeszédeket, mert ezek azok, amikkel nem bírok megbékélni. Ezek azok, amelyek miatt többször is úgy gondoltam, hogy a világ legunalmasabb játékával van dolgom. A merev karakterek, a stúdióban felolvasott hangok okán többször is majdnem bealudtam. Pedig a harcok izgik voltak, szívesen csatároztak. A kihívás is jó volt, nem volt unalmas, kanapéra tök jó. A fejlődési rendszer is érdekes. Mondjuk nem tudtam megítélni, hogy a játékmenetet mennyire befolyásolta, de az illúzió megvolt. Az egy karakter két játékmód is ötletes volt a számomra. A végkimenetel esetén pedig ha lehet húzni az epikusságot mint pipiknek szokás a tudjukmit, nos, sikerült. Összességében tehát egy jópofa ARPG volt, amelyben néha elalszunk a párbeszédek alatt.




Végigjátszás befejezése: 2019. április 14.
Végigjátszás hossza: 18 óra 55 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...
Megjegyzés küldése
További információk

Diablo II: Resurrected

Mit lehet csinálni a nosztalgiával?  Meg kell lovagolni.  Jó emlék a Diablo 2?  Naná, hogy az.  Igaz, azóta többször próbáltam az eredetit végigjátszani, de nem sikerült, pedig abból a korból ez az egyik olyan játék, ami megvolt eredetiben. Aztán nem is olyan régen készült egy felújítás belőle. Nosza, fel is ültem arra a lóra, és hagytam, hogy a nosztalgia magával ragadjon egy végigjátszás erejéig, azaz 1 karakterrel kergettem a vándort és legyőztem a démoni testvéreket. (Annak idején barbárral és PC-n, most viszont nekromantával és Xbox-on). Vitt is az a ló rendesen. Ugyanis a játék eszméletlenül szép grafikai tuningot kapott. Úgy maradt autentikus, hogy közben a korábbi SVGA grafika újra lett rajzolva, nem egyszerűen csak fel lett skálázva. Ennek köszönhetően ma már nem egy szörny pontos anatómiája kivehetővé vált. Ami annak idején csak egy pixelhalmaz volt, most részleteiben elevenedik meg előttünk. Természetesen mindehhez szép új fények és effektek is járnak, így...
Megjegyzés küldése
További információk