Ugrás a fő tartalomra

Dungeon Siege 3

Nehéz összeszedni, hogy milyen élményt nyújtott ez a játék a végigjátszás során. No, nem azért, mert egyáltalán nincs véleményem és úgy kell összeseperni a morzsákat, vagy nem azért, mert annyi minden eszembe jut, hogy egyszerűen nem is tudom mit írjak le. Leginkább azért, mert olyan ez a játék, ami játék közben annyira nem nyűgözött le, mégsem hagytam ott, és így utólag visszagondolva egyre több pozitívum jut róla eszembe. Az igazság az, hogy a DS első részével még PC-n próbálkoztam. Jó régen volt, és annyi maradt meg belőle, hogy egy gyönyörű játék, ami nagyon unalmassá vált. Túlnyújtott pályák, megújulás nélküli vizualitás, és persze a szokásos üsd vág játékmenet.
Na, ez így van a mostani részben is, és éppen úgy összefüggő térként, mondhatni lineárisan, töltőképernyő nélkül. Ahogyan anno az ős. Persze azóta sok minden változott. Eleinte itt is irányít, majd próbálkozik a mehetsz erre vagy arra érzéskeltéssel, de valójában tökélesen sínre vagyunk helyezve. Aztán valahol fél és a kétharmad játékidő között tényleg dönthetünk, melyik párhuzamos szálat oldjuk meg előbb.
Aztán ugyanúgy megjelennek a párbeszédben a döntési pontok. Azt ugyan nem éreztem, hogy ennek a közbenső videón belül bármi befolyása lenne, de hangulatnak jó. Már, ha kibírjuk a párbeszédeket, mert ezek azok, amikkel nem bírok megbékélni. Ezek azok, amelyek miatt többször is úgy gondoltam, hogy a világ legunalmasabb játékával van dolgom. A merev karakterek, a stúdióban felolvasott hangok okán többször is majdnem bealudtam. Pedig a harcok izgik voltak, szívesen csatároztak. A kihívás is jó volt, nem volt unalmas, kanapéra tök jó. A fejlődési rendszer is érdekes. Mondjuk nem tudtam megítélni, hogy a játékmenetet mennyire befolyásolta, de az illúzió megvolt. Az egy karakter két játékmód is ötletes volt a számomra. A végkimenetel esetén pedig ha lehet húzni az epikusságot mint pipiknek szokás a tudjukmit, nos, sikerült. Összességében tehát egy jópofa ARPG volt, amelyben néha elalszunk a párbeszédek alatt.




Végigjátszás befejezése: 2019. április 14.
Végigjátszás hossza: 18 óra 55 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk