Ugrás a fő tartalomra

Far Cry Primal

Konzolos pályafutásom, és az Xbox-on játszott első játékok egyike volt a Far Cry széria negyedik epizódja, amelyet később a harmadik is követett. Tudom, tudom, furcsa lehet a sorrend, de valahogy így hozta az élet. Mondanom sem kell, hogy a széria elemeihez korábban nem volt szerencsém (illetve PC-n még az elsőhöz, de mivel az akkori gépemen inkább képregényként működött, hamar feladtam). 

Na, de most itt van ez a kőkori játék, ahol a szériát átültették pár százezer évvel korábbra, és maga ez az átültetés nagyon jót tett neki. Egy csomó minden megváltozott. Más lett a harc, nagyobb hangsúlyt kapott a közelharc például. (és nem tudom, hogy ettől-e, de szerintem könnyebb is lett) Eltűntek a tornyok, lettek helyettük barlangok, amelyek szerintem egyes esetekben sokkal nagyobb kihívással bírnak. (pedig egyes esetekben eléggé unalmassá tudnak válni, de valószínűleg ez inkább a számuk miatt van, kevesebb is elég lett volna belőlük) Aztán mondhatják, hogy ez ugyanaz a térkép, mint a 4-ben volt, de játék közben nem tűnik fel. Sőt!!! Egyszerűen ha van valami, ami rettenetesen megfogott a játékban az a környezet, a természeti táj. Fantasztikus érzés sétálni a fák alatt, a zegzugos kanyonokban, leugorni a hatalmas vízeséseken, felnézni a kacskaringós sziklákra. Gyönyörű virtuális tájat hoztak létre az alkotók... 
Hogy aztán amolyan Ubisoftos módon elfelejtsék megtölteni valódi tartalommal. 
Egyszerűen a képlet a következő. Van X darab mellékküldetés típus. Osszuk fel a térképet Y részre. Minden rész tartalmaz 1 fáklyát és 1 outpost. Minden rész tartalmaz minden mellékküldetés-típusból 1-et, azaz minden területen lesz X mellékküldetés (összesen tehát X*Y). Aztán dobd be a szokásos vadászos küldetéseket (3 db), ami ad három elzárt területet pluszban a fenti paraméterekkel. Aztán végy átlag 4 szereplőt, mind átlag 4 küldetéssel. Szóval az egész csak darabszámnövelés. Különösen, hogy a szereplőkhöz járó mellékküldetések nagy része is abból X típusból táplálkozik, csak a háttérsztorijukra két perccel többet szántak (vagy kaptak) az írók.(így küldetésenként kijött az átlag 5 perc gondolom)
A főtörténet pedig annyira egyszerű, hogy az már fáj. Van két másik törzs, győzd le őket. Ők persze gonoszak. A mieink pedig sokszor idegesítően hülyék, gyagyák, bolondok. Tényleg az volt az érzésem néha, hogy egyfajta bolondok menedékét építjük. 
És mégis én vagyok a hülye, mert azért bekajáltam ezt a kőkort. Imádtam császkálni az vidéken, imádtam az állatokat begyűjteni, a mamutok mellett elslisszolni. Mert a környezet megvett kilóra... kár, hogy a többi nem tudott hozzá felnőni, pedig akkor valami szuper is kijöhetett volna ebből.

Végigjátszás befejezése: 2020. április 02.
Végigjátszás hossza: 45 óra 40 perc

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...

Resident Evil 7: Biohazard

Fura viszonyom van a Resident Evil játékokkal. Az első három kimaradt, a negyedik résznél kapcsolódtam be, mellékszálakkal egyelőre nem foglalkoztam, és az ötödik rész tetszett eddig a legjobban. Igen, nem a negyedik (mert annak kastélyos, középső szakaszát nem nagyon tudtam hova tenni). Ideje volt, hogy a megújult hetest is kipróbáljuk, hiszen belső nézetet kapunk, új szereplőket, és valami egészen mást. Illetve mégsem lesz egészen más, hiszen itt is lesznek fura fejtörők (te is hatalmas bronzmedalionokkal zárod az otthonod, nem igaz?). De ezek az valóságot nélkülöző fejtörök már-már védjegyek, nem zavaróak egyáltalán. Mit kezdtek viszont a fejlesztők a belső nézettel? Egészen sokat. Meg kell hagyni, sokkal zsigeribbé, átélhetőbbé vált ezáltal a rettegés. A játék elején kifejezetten félelmetes volt, ahogyan belülről lett átélhető a kiszolgáltatottságunk. Ez külső nézetben nem működött volna ennyire. Az egyetlen probléma, hogy az irányítás bizony még mindig nem megy flottul. Nem tudom,...