Ugrás a fő tartalomra

Far Cry Primal

Konzolos pályafutásom, és az Xbox-on játszott első játékok egyike volt a Far Cry széria negyedik epizódja, amelyet később a harmadik is követett. Tudom, tudom, furcsa lehet a sorrend, de valahogy így hozta az élet. Mondanom sem kell, hogy a széria elemeihez korábban nem volt szerencsém (illetve PC-n még az elsőhöz, de mivel az akkori gépemen inkább képregényként működött, hamar feladtam). 

Na, de most itt van ez a kőkori játék, ahol a szériát átültették pár százezer évvel korábbra, és maga ez az átültetés nagyon jót tett neki. Egy csomó minden megváltozott. Más lett a harc, nagyobb hangsúlyt kapott a közelharc például. (és nem tudom, hogy ettől-e, de szerintem könnyebb is lett) Eltűntek a tornyok, lettek helyettük barlangok, amelyek szerintem egyes esetekben sokkal nagyobb kihívással bírnak. (pedig egyes esetekben eléggé unalmassá tudnak válni, de valószínűleg ez inkább a számuk miatt van, kevesebb is elég lett volna belőlük) Aztán mondhatják, hogy ez ugyanaz a térkép, mint a 4-ben volt, de játék közben nem tűnik fel. Sőt!!! Egyszerűen ha van valami, ami rettenetesen megfogott a játékban az a környezet, a természeti táj. Fantasztikus érzés sétálni a fák alatt, a zegzugos kanyonokban, leugorni a hatalmas vízeséseken, felnézni a kacskaringós sziklákra. Gyönyörű virtuális tájat hoztak létre az alkotók... 
Hogy aztán amolyan Ubisoftos módon elfelejtsék megtölteni valódi tartalommal. 
Egyszerűen a képlet a következő. Van X darab mellékküldetés típus. Osszuk fel a térképet Y részre. Minden rész tartalmaz 1 fáklyát és 1 outpost. Minden rész tartalmaz minden mellékküldetés-típusból 1-et, azaz minden területen lesz X mellékküldetés (összesen tehát X*Y). Aztán dobd be a szokásos vadászos küldetéseket (3 db), ami ad három elzárt területet pluszban a fenti paraméterekkel. Aztán végy átlag 4 szereplőt, mind átlag 4 küldetéssel. Szóval az egész csak darabszámnövelés. Különösen, hogy a szereplőkhöz járó mellékküldetések nagy része is abból X típusból táplálkozik, csak a háttérsztorijukra két perccel többet szántak (vagy kaptak) az írók.(így küldetésenként kijött az átlag 5 perc gondolom)
A főtörténet pedig annyira egyszerű, hogy az már fáj. Van két másik törzs, győzd le őket. Ők persze gonoszak. A mieink pedig sokszor idegesítően hülyék, gyagyák, bolondok. Tényleg az volt az érzésem néha, hogy egyfajta bolondok menedékét építjük. 
És mégis én vagyok a hülye, mert azért bekajáltam ezt a kőkort. Imádtam császkálni az vidéken, imádtam az állatokat begyűjteni, a mamutok mellett elslisszolni. Mert a környezet megvett kilóra... kár, hogy a többi nem tudott hozzá felnőni, pedig akkor valami szuper is kijöhetett volna ebből.

Végigjátszás befejezése: 2020. április 02.
Végigjátszás hossza: 45 óra 40 perc

Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...
Megjegyzés küldése
További információk

Diablo II: Resurrected

Mit lehet csinálni a nosztalgiával?  Meg kell lovagolni.  Jó emlék a Diablo 2?  Naná, hogy az.  Igaz, azóta többször próbáltam az eredetit végigjátszani, de nem sikerült, pedig abból a korból ez az egyik olyan játék, ami megvolt eredetiben. Aztán nem is olyan régen készült egy felújítás belőle. Nosza, fel is ültem arra a lóra, és hagytam, hogy a nosztalgia magával ragadjon egy végigjátszás erejéig, azaz 1 karakterrel kergettem a vándort és legyőztem a démoni testvéreket. (Annak idején barbárral és PC-n, most viszont nekromantával és Xbox-on). Vitt is az a ló rendesen. Ugyanis a játék eszméletlenül szép grafikai tuningot kapott. Úgy maradt autentikus, hogy közben a korábbi SVGA grafika újra lett rajzolva, nem egyszerűen csak fel lett skálázva. Ennek köszönhetően ma már nem egy szörny pontos anatómiája kivehetővé vált. Ami annak idején csak egy pixelhalmaz volt, most részleteiben elevenedik meg előttünk. Természetesen mindehhez szép új fények és effektek is járnak, így...
Megjegyzés küldése
További információk