Ugrás a fő tartalomra

LEGO Batman: The Videogame

A LEGO játékok azért jók, mert LEGO játékok. 
Most komolyan lehet nem szeretni a LEGO figurákat? 
Persze az, hogy végül mennyire működnek az sok tényezőtől függ, nekem sem jött be mindegyik epizód, amivel játszottam. Az, hogy az első kockásított Batman mennyire volt jó a számomra mikor én játszottam nem tudom igazán megítélni. 
Egyrészt azért, mert több ütemben jutottam a végére. Eléggé elhúzódott a játék megismerése. 
Másrészt egyszer csak megjelentek a gyermekeim, lecsaptak rá, amikor a szülői felügyelet játékidőt adott, és szépen végigvittek számos pályát, sőt többet újra és újra végigjátszottak, aminek aztán az lett az eredménye, hogy ajándékként építhető LEGO járgányt kértek Denevéremberrel, Robinnal és Mr. Faggyal. Így költözött át a virtuális Batman a fizikai térbe (bár ehhez valószínűleg a LEGO Batman filmnek is volt némi köze). 
Szóval, ha így nézem, egy nagyon jó kis játék volt ez, amit apán kívül a gyerekek is nagyon élveztek. Sőt, szerintem ők jobban! 
Ha az okokat keresem, akkor néhány nagyon fura feladvány húzott fel (meg egy-egy script el nem indulása). Ezzel ellentétben a srácok nem izgatták magukat, őket szerintem pont az egyszerűség fogta meg. Persze itt is megvolt a LEGO játékok hülye platform részei, ahol nehezen átlátható mikor hova kell ugrani. Jött is ilyenkor az apa, segítesz? 
A részükről szintén előny volt, hogy összesen három kampány van, a köztük bejárható terület nem túl nagy, átlátható. És nagyon jó ötlet, hogy miután a jófiúk oldaláról megnéztük a történteket, kipróbálhatjuk magunkat a másik oldalról is. 
Szóval apának ez csak egy jó kis LEGO játék volt, de a gyerekeknek sokkal több.



Végigjátszás befejezése: 2020. április 8.
Végigjátszás hossza: 14 óra 57 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Star Wars Jedi: Fallen Order

A Star Wars újra berobbant a mozikban és a tévé képernyőjén is. Az, hogy ez a robbanás milyen lett… (Nem, nem, nem. Az SW9, nem, és beleállok, de az SW8 nekem igen.) Ennek ellenére sajnos játékok terén nem lettünk elkényeztetve. Aztán jött Fallen Order, és mint élve a közhelyes mondással a sivatagról, meg az utazóról és a vízről, no meg persze az ebben a hármasban fennálló kapcsolatrendszerről, nos, nagyon örült mindenki neki, és ebben a szomjazó helyzetben talán pozitívabban is fogadta mindenki, mint amit érdemelne. Na, jó. Ez tényleg egy jó játék. Ismétlem, jó. A jó pedig ugye az általunk megszokott ötös skálákon egyel a vége előtt van. És miért csak, jó? Hámozzuk le róla a messzi messzi galaxis körítést, és mit fogunk találni, egy jól működő TPS-t, viszonylag nyílt világgal, egyszerű fejlődési rendszerrel és egy olyan harcrendszerrel, amellyel nekem nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Ez utóbbinál pedig nem az a baj, hogy nem egy vadul kattintgatós rendszerrel van dolgunk, hanem egy
Megjegyzés küldése
További információk

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon
Megjegyzés küldése
További információk

The Last Ninja

Néha nagyon durva szembesülni a múlttal. Mármint a múlt szép emlékeivel. Mert mire vetemedtem? Kedvem támadt nosztalgiázni. Na, de nem úgy pár tíz évet, hanem rögtön sokat. Így került a gépre egy C64 emulátor, és mi az, ami ilyenkor gyorsan kipróbálásra kerül? Hát persze, hogy az utolsó nindzsa. Ez volt az egyik olyan játék, amelyet éveken keresztül tartó kazettás létem alatt csak néztem másoknál, milyen jó is lenne. Sajnos kazettás verzióban nem adatott meg, hogy egy jól működő változat a mágnesszalagjaimra kerüljön. Aztán, amikor végül lett szép nagy floppy lejátszóm, hát be is szereztem, de előbb valahogy a második részt találtam meg, és csak később az elsőt. Így részletes emlékeim ezzel kapcsolatosan nem nagyon maradtak, leginkább annyi, hogy valami vagány dolog volt a jó öreg Commodore gépen. Be kell vallanom, jobb lett volna nem piszkálni az emlékeket ezen első verzió kapcsán… Lehet én öregedtem meg, vagy a játékipar változott, de ez a játék mai szemmel nagyon sok kérdést, de leg
Megjegyzés küldése
További információk