Ugrás a fő tartalomra

LEGO Batman: The Videogame

A LEGO játékok azért jók, mert LEGO játékok. 
Most komolyan lehet nem szeretni a LEGO figurákat? 
Persze az, hogy végül mennyire működnek az sok tényezőtől függ, nekem sem jött be mindegyik epizód, amivel játszottam. Az, hogy az első kockásított Batman mennyire volt jó a számomra mikor én játszottam nem tudom igazán megítélni. 
Egyrészt azért, mert több ütemben jutottam a végére. Eléggé elhúzódott a játék megismerése. 
Másrészt egyszer csak megjelentek a gyermekeim, lecsaptak rá, amikor a szülői felügyelet játékidőt adott, és szépen végigvittek számos pályát, sőt többet újra és újra végigjátszottak, aminek aztán az lett az eredménye, hogy ajándékként építhető LEGO járgányt kértek Denevéremberrel, Robinnal és Mr. Faggyal. Így költözött át a virtuális Batman a fizikai térbe (bár ehhez valószínűleg a LEGO Batman filmnek is volt némi köze). 
Szóval, ha így nézem, egy nagyon jó kis játék volt ez, amit apán kívül a gyerekek is nagyon élveztek. Sőt, szerintem ők jobban! 
Ha az okokat keresem, akkor néhány nagyon fura feladvány húzott fel (meg egy-egy script el nem indulása). Ezzel ellentétben a srácok nem izgatták magukat, őket szerintem pont az egyszerűség fogta meg. Persze itt is megvolt a LEGO játékok hülye platform részei, ahol nehezen átlátható mikor hova kell ugrani. Jött is ilyenkor az apa, segítesz? 
A részükről szintén előny volt, hogy összesen három kampány van, a köztük bejárható terület nem túl nagy, átlátható. És nagyon jó ötlet, hogy miután a jófiúk oldaláról megnéztük a történteket, kipróbálhatjuk magunkat a másik oldalról is. 
Szóval apának ez csak egy jó kis LEGO játék volt, de a gyerekeknek sokkal több.



Végigjátszás befejezése: 2020. április 8.
Végigjátszás hossza: 14 óra 57 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...
Megjegyzés küldése
További információk

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...
Megjegyzés küldése
További információk