Ugrás a fő tartalomra

LEGO Batman: The Videogame

A LEGO játékok azért jók, mert LEGO játékok. 
Most komolyan lehet nem szeretni a LEGO figurákat? 
Persze az, hogy végül mennyire működnek az sok tényezőtől függ, nekem sem jött be mindegyik epizód, amivel játszottam. Az, hogy az első kockásított Batman mennyire volt jó a számomra mikor én játszottam nem tudom igazán megítélni. 
Egyrészt azért, mert több ütemben jutottam a végére. Eléggé elhúzódott a játék megismerése. 
Másrészt egyszer csak megjelentek a gyermekeim, lecsaptak rá, amikor a szülői felügyelet játékidőt adott, és szépen végigvittek számos pályát, sőt többet újra és újra végigjátszottak, aminek aztán az lett az eredménye, hogy ajándékként építhető LEGO járgányt kértek Denevéremberrel, Robinnal és Mr. Faggyal. Így költözött át a virtuális Batman a fizikai térbe (bár ehhez valószínűleg a LEGO Batman filmnek is volt némi köze). 
Szóval, ha így nézem, egy nagyon jó kis játék volt ez, amit apán kívül a gyerekek is nagyon élveztek. Sőt, szerintem ők jobban! 
Ha az okokat keresem, akkor néhány nagyon fura feladvány húzott fel (meg egy-egy script el nem indulása). Ezzel ellentétben a srácok nem izgatták magukat, őket szerintem pont az egyszerűség fogta meg. Persze itt is megvolt a LEGO játékok hülye platform részei, ahol nehezen átlátható mikor hova kell ugrani. Jött is ilyenkor az apa, segítesz? 
A részükről szintén előny volt, hogy összesen három kampány van, a köztük bejárható terület nem túl nagy, átlátható. És nagyon jó ötlet, hogy miután a jófiúk oldaláról megnéztük a történteket, kipróbálhatjuk magunkat a másik oldalról is. 
Szóval apának ez csak egy jó kis LEGO játék volt, de a gyerekeknek sokkal több.



Végigjátszás befejezése: 2020. április 8.
Végigjátszás hossza: 14 óra 57 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Yakuza 4

Kezdjük azzal: Igen, a Yakuza széria ismét régi fényében ragyog. Na, ez persze elég fura kijelentés így, hiszen mihez és milyen fényhez viszonyítunk. Hiszen itt van nekünk ez a Remastered verzió, amely ugye közel sem olyan szép, mint például az első, de különös képen a második feljavított verziója. Igaz ezek esetében nem is egyszerű újrakeverésről volt szó, hiszen ott komolyabb átalakítások is érték a játékot. Ugyanakkor ez a rész mégis ragyog, mert a rossz játéknak közel sem mondható harmadik rész után ez az epizód ismét képes volt elvarázsolni, beszippantani. Ennek az újra ragyogásnak lehet, hogy két oka van. Az egyik mindenképpen a történet, amely ismételten kellőképpen fordulatos, izgalmas, és bár a végére talán már túl is csavarták azt ami csavarható, mégis folyamatosan izgalomban tart. Mármint a fő történet szál… meg a többi is. Ugyanis ismét rettentő sok jól megírt mellékküldetést kapunk, amelyek sokszor egymásra épülnek, és elvégzésük nem egy komplex történetté áll össze. Bizon...
Megjegyzés küldése
További információk

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Devil May Cry 5

Sírnak a démonok? Ki tudja... Mindenesetre elsőként a szériából kipróbáltam az ötödik felvonást, és röviden meg tömören, ej, dejót szabdalkoztunk.  A kaszabolás pedig élvezetes, de tény, számomra csak pont annyi ideig, amíg a sztoriszál engedi.  Pedig ebben a játékban több van, hiszen minden eredményünk újabb és újabb lehetőségeket nyit meg. Lehetőségben pedig nincs hiány. A három irányítható karakter három különböző harcmodort igényel, három különböző fejlesztési területtel, karaktereként eltérő fejlesztési utakkal.  Dante esetében talán már túl sokkal is, hiszen annyira későn kapjuk őt meg, és a legtöbb fejlesztési területtel ő bír, hogy azokkal igazán az első végig játszás során nem is fogunk tudni élni. Ennek ellenére számomra a legkedvesebb karakter V volt. Az általa megidézett démonállatokkal nagyon szerettem harcolni. Valahogy az egész játék kevésbé lett szórakoztató, miután a történet szerint „elveszítjük” őt.  A játék maga persze túlzó, ami jól is áll neki. ...
Megjegyzés küldése
További információk