Ugrás a fő tartalomra

Resident Evil 5

A Resident Evil sorozattal kapcsolatosan több tapasztalatunk volt a filmek okán, mint a játékok terén. Az első játék (és ezen részig az egyetlen) amivel a sorozatból játszottam az a negyedik epizód volt, amit mindenki az egyik legkiválóbb Resi résznek vél, ha a kérdést megguglizzuk.  
Nos, tény, hogy magunk is élveztük, de azért nem vett le a lábunkról. 
Pont az a játék volt, amit szokni kellett. Mégpedig az irányítás okán. Aztán ha ráéreztél, akkor végre lehetett szeretni, bár a kastély, mint pálya elég erőltetett volt. Itt visszaesett a hangulat, végül a végére a szigeten újra erőre kapott. 
Viszont a négyes epizódot csomagban vásároltam meg, így a fent vázolt háttérrel ideje volt belevágni az  az afrikai kalandba. Abba a kalandba, ahol továbbra is azt mondom, hogy az irányítás inkább frusztrációt okoz, mint feszültséget. Az elején fogjuk is a fejünket majd falba verni. Aztán valahol az egyharmad környékén a dolog megváltozik. Elkezdjük élvezni a játékot. Amely persze sokkal egyszerűbb (mármint mechanikailag), és persze sokkal akció dúsabb, kevésbé gondolkodtató, mégis megyünk előre. 
A játéknak pedig pont akkor lesz vége, még mielőtt ebből a játékmenettől kezdenénk megcsömörleni. Így ha valaki szeretne egy olyan rossz játékot, amely egy nagyon jó játék, nos, akkor itt van. Ugyanis ha lecsupaszítom, akkor minden ami benne van: játékmechanika, irányítás, történet, mind-mind egy nagy B kategória. De egy igen jó B kategória.



Végigjátszás befejezése: 2020. január 2.
Végigjátszás hossza: 18 óra 7 perc
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Spyro Reignited Trilogy

Amikor először láttam videókat a játékról, nekem már akkor megtetszett a játék. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni. Mondom ezt úgy, hogy soha nem játszottam még Spyro játékkal, nem is ismertem ezt a szériát, és igazán nem is volt soha a fókuszban nálam. Aztán jöttek a hírek, hogy felújították. Mivel fogalmam sem volt mit újítottak fel, rám csak a játék kinézete hatott. Egyszerűen elvarázsolt az a mesebeli világ, amelyben egy nagyon bájos kissárkány kóricál, ugrál, tüzet fúj. Azaz egy cuki platformerről beszélünk. Cuki platformer, tehát nem csoda, hogy korábban nem is hallottam róla. Miért? Mert cuki és platformer. Egyik sem volt az én világom régen. Amikor elindítottam a nagyobbik lányom meglátta, és közölte, apa miért játszol babás játékkal? Na, valahogy pont így kategorizálható lett volna nálam is ifjabb koromban. Ugyan a platformerek terén azóta sem lettem ügyesebb, de lettek gyermekeim, és a cuki jelző nagyobb jelentőséget kapott. Hiszen fontos szempont lett a játékok terén az...
Megjegyzés küldése
További információk

Giana Sisters: Twisted Dreams

Hallgatva az IDDQD -s srácokat, mindig jókat mosolygom, ahogyan Grath nem érti mit imádot Stöki a The Great Giana Sisters játékban. Nos, be kell valljam, hogy az említett játék nekem is egyike a maradandó C64-hez köthető élményeknek. Emlékszem, órákat töltöttem a nagyhajú leányzóval. Ugráltam, kockákat fejeltem, és valahol azt éreztem, ez valami olyasmi, mint amiket a filmeken láttam, csak ott egy pirosruhás nagybajszú csávó csinálta ugyanezt. Aztán a Games with Gold keretében egyszer beesett a - hívhatjuk úgy (?)- felújított verzió, ami persze igazán csak névben volt az, hiszen a korábbi játékmenet bőven átesett változtatásokon. A játékmenet nagyon egyszerű. Megyünk, ugrálunk mind minden platform játékban, közben elkerüljük a ránk törő mindenféle lényeket, vagy rájuk ugrunk, és kipukkasztjuk őket. Leszenek persze csapdák is szép számmal. Meg mindenféle gyémántok, amelyeket be lehet gyűjteni.  Az ugrálás élvezetes, hangulatos, és elsőre a játék megjelenése is tetszetős.  Az ig...
Megjegyzés küldése
További információk

Deus Ex: Human Revolution

Szégyen, nem szégyen, de nem játszottam a korábbi Deus Ex játékokkal. Mármint úgy valójában. Ugyanis még a legelsőt próbáltam futtatni (akkor még) PC-n, de mivel minden grafikai beállítást levéve is szaggatott az akkori masinámon, ráadásul az akciósabb FPS-ekhez szokott fejemnek ez a lopakodós, RPG-esített valami elég idegen volt. Különösen, hogy számomra az RPG valahogy mindig a sárkányosabb vonal volt, és nem a fémesített cyberpunk.  Na, de ha már megvan Xbox-on akkor illene mégiscsak kipróbálni. Bele is vágtam, és az egész olyan nyögvenyelős volt. Valahogy másra számítottam… nem is tudom… talán egy egyszerű sztori orientált lopakodósabb lövöldére.  Aztán egyszer csak elkezdtem felvenni a fonalat. Egyre jobban vártam, hogy folytassam a játékot. Egyre inkább ráéreztem, hogy ez bizony egy komplexebb dolog lesz (na nem túl bonyolult, csak összetettebb a vártnál). És a játék kezdte megszerettetni magát velem, olyannyira, hogy végül egyszerűen imádtam.  Na, nem minden elemét...
Megjegyzés küldése
További információk